Sziasztok! Itt is lenne a legújabb rész, a hetedik!! El se hiszem, hogy már itt tartunk:)) Hihetetlen, még csak most kezdtem a blogot... Na mindegy, a lényeg, hogy most is kell komizni!!! Ha nem kapok egy kommentet sem, akkor nem lesz következő rész:// 

Mivel ebben az évben már nem hozok újabb részt, ezért most kívánok mindenkinek Boldog Új Évet!! :)
Jó olvasgatást:D

7. rész: Az interjú

ˇLouisˇ

-         Ébredj, mert elkésünk!! – ordította valaki a fülembe. Hamar rájöttem, hogy ez a személy nem volt más, mint az édes kis Harry.

-         Jól van megyek már. De hány óra? – kérdeztem nyűgösen.

-         Pont annyi, hogy van 10 perced elkészülni – válaszolta Paul. Hirtelen nem értettem, hogy mit keresett itt, de ez most nem számított csak az, hogy alig van időm.

10 perc alatt elkészültem és nagyjából fél óra kellett ahhoz, hogy beérjünk a stúdióba, ugyanis egy interjút készítenek velünk. Mikor odaértünk a stylist-ok és sminkesek egyszerre kezelésbe vettek minket. Hallottam, hogy valami olyasmiről beszélnek, hogy valaki új műsorvezető fogja velünk az interjút készíteni. Nagyon érdekelt, hogy vajon ki lehet ez a különleges személy.

- Paul ki csinálja az interjút? – kérdeztem tőle, mikor beért az öltözőbe.

- Majd megtudjátok, de annyi biztos, hogy egész jól ismeritek.

Fél óra alatt végeztem a készülődéssel, ezért úgy döntöttem kiderítem ki az új műsorvezető. Hamar megtaláltam az öltözőjét és bekopogtam.

-         Igen! Ki az? – hallottam egy női hangot, ami oly ismerős volt, de nem jutott eszembe, hogy honnan. Nem foglalkoztam a kérdésével csak benyitottam.

-         Sarah??!! Te mit csinálsz itt? – kérdeztem meglepettem, amikor megláttam a megszeppent lányt.

-         Hát… Louis kérlek ne mond el senkinek.

-         De mit?

-         Én fogom a műsort vezetni, erről beszélt tegnap Paul. De ne áruld el a fiúknak… kérlek – könyörgött, én pedig nem tudtam mást tenni, mint hogy megígérem neki.

Megkért, hogy maradjak ott és segítsek neki. Két ruha közül nem tudta eldönteni, hogy melyiket vegye fel.

- Szerintem Zayn-nek mind kettőbe tetszenél – csúszott ki a számon, amikor mutattam a két ruhára. Az egyik egy fehér mini ruha volt csipkékkel díszítve, a másik egy halvány rózsaszín fodros kis ruha. Mivel mindenképp egy rendes válaszra várt, így az utolsót javasoltam neki.

 

  -         Zayn-t tényleg érdeklem? – kérdezte miközben vette fel a csinos ruháját – Úgy értem tényleg érdeklem őt? – jött ki, mire meglátta meglepett arcomat.

  -         Nem vetted még észre? Nagyon tetszel neki, csak ő olyan, aki nem szeretne egy lányt se megbántani.

  -         De ezzel nem bántana meg, sőt hízelgően hangzana, de persze az ő szájából.

-         Tudod nem könnyű az életünk és van olyan, hogy nagyon kevés időnk van a barátnőnkre, Zayn ezt akarja elkerülni.

-         Értem – válaszolta, miközben Paul lépett be az ajtón, hogy szóljon neki, hogy mehet. Persze amikor meglátott engem meglepődött és egyszerre jelezte, hogy menjek most!

^Sarah^

 Izgulok. Nagyon izgulok!

-         A mai sztárvendégek a One Direction tagjai: Liam Payne, Louis Tomlinson, Zayn Malik, Niall Horan és Harry Styles. A műsorvezetők pedig Ryan McAdams és Sarah Tóth – hallottam meg a műsor felvezetését. A mikrofon a kezünkben volt és már csak arra vártunk, hogy intsenek, hogy mehetünk. 3, 2, 1… és… eljött az idő, hogy megmutassam, hogy erre is képes vagyok, bár attól féltem, hogy pont a fiúkkal kell az első interjút készíteni, de hát ez van.

-         Jó reggelt London! – mondtuk egyszerre Ryan-nel – Sziasztok fiúk.

-         Sziasztok – hangzott tőlük is a válasz és, ahogy vártam Louis-n kívül mindenki meglepődött.

Az interjú elején elhangzottak a szokásos kérdések, hogy telik a pihenés, mikor lesz lemez és klip… aztán Ryan feltett egy érdekes kérdést:

-         Fiúk, hogy álltok barátnő téren?

-         Hát nekem az X Factor óta meg van a barátnőm és szerencsére minden rendben van köztünk – mesélte nagy mosollyal az arcán Liam.

-         Én már jó ideje együtt vagyok Eleanor-ral, nagyon szeretem – mondta Lou.

-         Én szingli vagyok és szerintem még egy ideig az is maradok. Niall-lal élvezzük a szinglik életét.

-         És Zayn te? Neked van barátnőd? – tette fel a kérdést Ryan, amire már mindenki kíváncsi volt.

-         Nincs, de van egy személy, aki után nagyon érdeklődöm, talán lesz belőle valami. Még nem tudom.

-         Hát köszönjük fiúk. Egy élmény volt veletek dolgozni, de sajnos lejárt az időnk – Ryan kezet fogott mindenkivel, én pedig az összes fiúnak adtam egy puszit. 

Majd jött a következő alanyunk. Egy táncos lány Amy, akit személyesen is jól ismertem. Régebben egy suliba jártunk, de most már régen találkoztunk.

Miután végeztünk az interjúval és a műsornak is vége lett kimentem Amyvel a backstage-be, ahol meglepetésemre még ott voltak a fiúk.

-         Akkor holnap találkozunk – intett Amy és elindult az öltözője felé.

-         Holnap? – kérdeztem meglepetten.

-         Igen. Holnapra lett megbeszélve, hogy együtt töltjük a délutánt – oh basszus, azt elfelejtettem. Jó, hogy mondta…

-         Oké, addig nem próbálom elfelejteni. Köszi – intettem neki mire ő eltűnt.

-         Sarah, nagyon jó voltál. Gratulálok – jött oda a műsor producere, akivel úgy egyeztünk meg, hogy ha most megfelelek akkor aláírok fél évre. Nem akartam hosszabb időre, hiszen ki tudja még, hogy mi történik addig. A Talk With Me minden héten pénteken van reggel 8-tól 10.30-ig. Azt még nem tudom, hogy a 1D turnéval hogyan fogom össze egyeztetni, de tudom, hogy sikerülni fog.

-         Köszönöm – mondtam mindenkinek mosolyogva és elindultam, hogy át tudjak öltözni, vissza se néztem a fiúkra… ráérek később magyarázkodni. Ahogy az öltözőmhöz értem furcsának találtam, hogy az ajtó nyitva volt. Beléptem, de ekkor két kéz megragadott, hogy ne tudjak kiabálni ajkait az enyémre tapaszotta…

Sziasztok kedves olvasóim! Tudom azt ígértem, hogy hétvégén hozom az új részt, de a sütögetés miatt nem volt időm. De most megérkezett. A részről csak annyit, hogy olyan sok minden nem történik benne, de azért érdekes lesz.:) Annyit kérnék csak tőletek, hogy ha elolvassátok, akkor írjatok kommentet, nekem nagyon fontos lenne. A következő rész megint csak akkor fog jönni, ha kapok hozzászólást!!!

Mindenkinek boldog és békés karácsonyt! Még ebben az évben megpróbálom hozni a hetedik részt, de nem ígérem biztosra:/

Jó olvasást és komizást:DD

6. rész: A nagy hír

*1 nappal később*

Jó érzés itthon lenni a családdal együtt. Kevésszer akad olyan alkalom, hogy együtt tudunk lenni mindannyian. A nővérem 4 éve ment férjhez és van két gyerekük, így még nehezebb volt találkozni az elmúlt pár hónapban. Kiara 3 éves, az öccse Levente pedig 1. Nagyon szeretem őket annyira édesek.

-         Kérsz kávét? – kérdezte apu.

-         Persze. De most már mondjátok el, hogy miért kellett ilyen sürgősen haza jönnöm!

-         Hogy is mondjam el? – kezdett bele a mondandójába – a Zoli kapott egy nagyon jó ajánlatot… - Zoli a nővérem, Timi férje.

-         Jó, de ehhez nekem mi közöm van?

-         Hát el kell dönteniük, hogy Angliába vagy Franciaországba szeretne-e menni, ha elfogadja az ajánlatot.

-         Szóval ti is odaköltöztök? – kérdeztem lelkesen, őszintén szólva nekem is jobb lett volna, ha ott vannak mellettem.

-         Átgondoltuk és, ha most fogadunk el egy ilyen ajánlatot, akkor még a gyerekek is könnyen megszoknák, és tudjuk, hogy te is örülnél neki – mondta a sógorom.

-         Én nagyon örülnék neki… - mondtam, majd amikor elértem a mondandóm végéig rájöttem, hogyha elutazok a fiúkkal akkor mindegy.

-         És apu veletek mi lesz?- fordultam az öreg és a testvérem felé.

-         Mi is megyünk, én onnan is tudom intézni az ügyeket és a bátyád is könnyen talál magának munkát, miután megtanult angolul.

-         És akkor keressek nektek szállást? De valamit még előtte el kell mondanom… egy fontos munkát kaptam, egy turnén lennék koreográfus és táncos.

-         Sarah, mi megértjük ezt a dolgot és ezzel semmi baj nincs. De hol lesz a turné?

-         Nagy-Britanniában, de azt nem tudom, hogy meddig tart.

*3 nappal később, Londonban*

Kábé egy órája értem vissza Londonba. És most kaptam a hívást John-tól, hogy egy vacsorára vagyok hivatalos a fiúkkal, a menedzserükkel és vele.

Fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel... még sem mehetek oda valami szakadt göncben.

^Zayn^

3 napja nem hallottunk róla semmit, még a válogatón se volt ott, pedig meg volt beszélve. Nem tudom miért, de valahogy érdeklődőm utána hiányzik, ha nincs velem. Na, de mindegy most egy vacsorára kell mennünk, igazából nem tudom miért, de az nem is fontos, majd ott meg tudom.

Már benn ülünk az autóba mind az öten és nagyjából két perc múlva megérkezünk az étteremhez. Az asztalunknál még csak egy emberül, John. De Paul még sehol se volt.

Miközben beszélgettünk egyszer csak kiszúrtuk a sok ember között Higginst, aki egy csinos lánnyal jött. Először nem ismertem fel, de aztán hamar rájöttem, hogy a lány Sarah. A szívem gyorsabban kezdett lüktetni és éreztem, hogy kicsit elpirultam. Csodálatosan nézett ki, az a ruha… mintha rászabták volna.

-         Sziasztok! – mondta a Sarah, mikor az asztalhoz ért. De én nem tudtam levenni a szemem a csodás alakjáról, nem lehet vele betelni. Egy kör asztalnál ültünk John, Harry, Liam, Niall, én és Louis sorrendben. Ő helyet foglalt Lou mellett, Paul udvariasan kihúzta a széket és segített neki leülni.

-         Sziia! – mondta John, miután a lány helyet foglalt – Mit kértek inni? – mi a fiúkkal Liam kivételével mindannyian vörös bort kértünk, Paul fehéret kért, Sarah pedig nagy meglepetésünkre egy dupla whiskey-t hozatott magának, John követte a formánkat és ő is vörös bort kért.

-         Azért szerettem volna, ha mind együtt vacsorázunk, hogy megbeszéljük a legfontosabb dolgokat a turnéval kapcsolatban, mármint ami a táncosokat is érinti – ezután átbeszéltük, hogy mettől meddig tart majd, mely városokban lesz….bla, bla, bla.

Már vagy 3 órája ott ültünk az étteremben és jókat beszélgettünk, amikor a Sarah megszólalt:

-         Bocsássatok meg, de én eléggé fáradt vagyok, úgyhogy inkább haza megyek.

-         Menj csak, majd holnap úgyis találkozunk. Ne felejtsed el háromkor! – mondta neki Paul. Nem értettük miről beszélnek, vajon miért akarnak ők találkozni? Van köztük valami?

-         Én elviszlek, ne taxizz! – szólaltam meg hirtelen, bár fogalmam se volt, hogy tényleg taxival megy-e.

-         Azt megköszönném, de csak akkor, ha nem gond – mosolygott rám, amitől majdnem elolvadtam.

-         Nem dehogyis. Amúgy is kimerültem. Nem baj, ha időben lefekszek holnap hosszú napunk lesz.

Ezután kisétáltunk az étteremből és megkerestük a kocsimat.

-         Zayn! Te nem ittál véletlenül? – kérdezte a lány, mikor nyitottam ki az autó ajtaját.

-         De! Ez ki is ment a fejemből, de most már mindegy, megígértem, hogy hazaviszlek. Gyere!!

-         És ha rendőrökkel találkozunk? Mit mondasz nekik?

-         Majd kitalálom akkor. Na, gyere! – könyörögtem neki és kis kutya szemekkel néztem rá.

Amikor elindultunk végig azon gondolkodtam, hogy vajon miért találkozik a MI menedzserünkkel. De az is izgatott, hogy mi miatt tűnt el 3 napra. Nem bírtam tovább és megkérdeztem tőle.

-         Apukám megkért, hogy utazzak haza pár napra, mert beszélni szeretnének velem. Máskor nem tudtam volna menni csak most.

-         Értem. Csak furcsa volt, főleg azok után… tudod… ráadásul még anyuék is érdeklődtek utánad. Kértek, hogy hívjalak el vacsorára. De nem voltál itthon, most viszont már itt vagy, szóval eljönnél hozzánk holnap este?

-         Erre mit mondhatnék mást, mint hogy igen… nagyon aranyos, kedves családod van, szívesen vacsorázok veletek – mondta. Eközben megérkeztünk a háza elé, ő ezt egyszerre észrevette és mondandója végén kiszállt a kocsiból.

-         Miért találkozol holnap Paullal? – nem tudtam mit csinálni, kicsúszott a számon.

-         Zayn!! Reméltem, hogy nem kérdezed meg. De mindegy, mert úgy se mondom el, majd holnap meg tudod...

Sziasztok!! Meghoztam az ötödik részt. Nagyon örülök, hogy kaptam kommenteket, tényleg nagyon hálás vagyok:)) A következő rész megint csak akkor fog jönni, ha meg lesz a 3-4 hozzászólás. Nem kell sokat írnotok, elég annyi, hogy teszik vagy nem:D Amúgy ez a rész kicsit hosszabb lett a megszokottnál, remélem tetszeni fog nektek.:)

Jó olvasást!!

5. rész: A vacsora

Az autó utat végig beszélgettük. Sok mindent kérdezett, hogy milyen volt a gyerekkorom, miket szerettem csinálni... Nagyon jó érzés volt valaki kívül állóval ilyenekről beszélgetni, amikor valami kínos témához értünk vagy olyanhoz amiről nem akartam beszélni nem erőltette. Amikor megérkeztünk az étteremhez, mint egy igazi úri ember kinyitotta a kocsi ajtaját és segített kiszállni.

Benn egy eldugott helyen kaptunk egy kis asztalt, pont akkora volt, hogy kényelmesen elfértünk. Örültem, hogy egy rajongó sem ismert fel minket. Miután végeztünk a vacsorával Zayn megkért, hogy menjünk el hozzá ott nyugodtan tudunk beszélgetni. Én beleegyeztem, nem lakott messze az étteremtől. Kb 10 perc autóút után odaértünk.

-   Itt laksz? Ez most komoly? – kérdeztem tőle miközben szálltam ki a kocsiból, mikor megláttam azt a gyönyörű épületet majdnem leesett az állam. Nagyon szép ház volt és jó nagy is.

-        Hát igen. Muszáj volt egy olyan hely, ahol otthonosan érezhetem magam és, ha esetleg a családom meglátogatna, akkor nekik is van elég hely – mesélte lelkesen, a szavaiból azt vettem ki, hogy nagyon szereti a családját.

-         Akkor mutasd meg nekem belülről is – kérleltem őt. De nem kellett sokáig kérnem mivel egyszerre befelé invitált egy sármos mosoly kíséretében.

Sokat beszélgettünk itt is, közben elfogyott egy-két üveg bor is. Kíváncsi voltam arra, hogy milyen az ő családja.

-     Most mesélj te! Milyen a családod, én már annyi mindent mondta, most te jössz!

-         Okéé. Mit akarsz tudni?

-         Mindent. Milyenek a szüleid, hány tesód van?

-    A szüleim… őket imádom, nagyon fontosak nekem. Van három lány testvérem is, Doniya, Waliyha és Safaa. Mindannyian fontosak nekem, ahogy a nagyszüleim is, de ők nem itt laknak – láttam rajta, hogy ettől egy kicsit szomorú lett.

-   Sajnálom és bocsánat, nem akartalak elszomorítani – néztem mélyen azokba a gyönyörű barna szemeibe, miközben mindketten a kanapén ültünk és ittuk közbe a borunkat. Zayn átölelt. Láttam rajta, hogy ez jól esett neki, hosszú percekig öleltük egymást és nem szóltunk egy szót sem. A végén már annyira fáradtak voltunk, hogy elaludtunk a kanapén, közben egymást öleltük.

Reggel arra ébredtünk fel, hogy valaki kopogtat és a csengőt nyomja.

-    Ki lehet az ilyen korán reggel? – kérdezte Zayn álmosan és rám nézett. Láttam rajta, hogy hirtelen ő sem tudja hova rakni ezt a dolgot.

-       Bocsi, nem akartam. Menj, nyiss ajtót! – ugrottam fel gyorsan és neki álltam megkeresni a cipőmet és a táskámat. Ő elment és kinyitotta az ajtót.

-     Oh szia Anya! – hallatszott a fiú hangja az ajtóból. Hiretelen megijedtem. Az anyja?? Most mi lesz? Valószínűleg nem nézi majd jó szemmel, hogy a fia egy lánnyal aludt együtt… de mi nem csináltunk semmit, csak elaludtunk. Mire a gondolatom végére értem Zayn már éppen készült bemutatni a szüleinek és a tesóinak.

-    Anya, Apa és mindenki… ő itt… hát ő… - kezdte a dalos pacsirta, de láttam rajta, hogy nem tud mit mondani.

-   Én a fiúkkal fogok dolgozni, csak jöttem szólni Zaynnek, hogy délután találkozójuk van – mondtam gyorsan, kimentve a hirtelen zavarba eső fiút.

-         Igen, amúgy ő Sarah – mondta mosolyogva.

-    De nekem most mennem kell sajnálom – mondtam sietve. De Zayn közbe szólt.

-         Ne menj, anyu csinál valami finom reggelit, és különben is esik az eső. Majd én elviszlek úgy is egy helyre megyünk. Oké? – kérlelt Zayn. Meglehetősen csábító ajánlat volt és a reggeli szóra még éhesebb lettem úgy, hogy beleegyeztem, hogy maradok.

-         Jól van, amúgy is éhes vagyok. Köszönöm! De biztos, hogy nem baj?

-         Nem dehogyis, örülünk, ha ismerhetjük Zayn barátait, nem sokszor mutatja be őket nekünk – mondta az anyukája, aki ugyanolyan kedves, mint amilyennek mesélte.

Leültünk mindannyian a konyhapulthoz. Zayn anyukája, Doniya és Waliyha, pedig reggelit csináltak. Nem tudom pontosan mi lehetett az, de nagyon jól nézett ki, tele volt zöldséggel, amit nagyon imádtam. Nagyon jól elbeszélgettek, folyamatosan a fiút faggatták arról, hogy milyenek voltak az elmúlt napjai. Jó volt nézni, hogy a családjuk ennyire összetartó, nekem ilyenben soha nem volt részen, és pont mikor erre gondoltam megcsörrent a telefonom.

-     Bocsánat, de apu hív – mondtam a társaság felé fordulva, akik megértően bólogattak, én pedig egy kicsit arrébb mentem, hogy tudjak telefonálni.

-         Sziia Apu! – mondtam vidáman, hisz nagyon örültem, hogy beszélhetek vele.

-  Szia kislányom. Mikor indul a géped? – jaj, jó, hogy mondja majdnem elfelejtettem, hogy este haza repülök.

-   7 óra 13 perckor. Olyan negyed tizenegy fele leszek Bécsben, eljöttök értem?

-   Persze. Ha leszálltál, hívj fel és megbeszéljük, hol találkozunk. Vigyázz magadra, legyél jó. Szeretlek!

-         Én is. Puszi, sziiia.:)

Teljesen kiment a fejemből, hogy haza utazom. Mostanában mindent elfelejtek, még össze kell pakolnom. Mire fogok én végezni? Egyáltalán elkészülök?

-   Sarah! Minden rendben? – jött oda hozzám Zayn és láttam rajta, hogy tényleg aggódik, hogy valami baj lehet.

-      Persze minden, nincs semmi baj – mondtam, hogy megnyugtassam a fiút, majd visszamentünk a konyhába.

-      Kérdezhetnék valamit? Nem mintha hallgatóztam volna – fordult felém az anyukája.

-         Igen, mondja csak.

-         Hallottam, amikor apukáddal beszélgettél. Ő nem is angol?

-         Nem! Magyar és én is az vagyok, csak ide járok iskolába, azért élek itt.

-         Akkor nincs is angol rokonod? Teljesen egyedül laksz itt? – kérdezte a nő meglepetten.

-         Nincsen. Pár barátommal lakunk itt már 2 éve.

-     Hát nem látszol valami idősnek, nehéz lehet egy idegen helyen, szülők nélkül élni ennyi idősen – láttam, hogy mondata közben eltűnődött.

-         10 éves korom óta itt töltöm a nyarakat és év közben is sokat jártam ide, ismerem a helyet.

-  Sarah körbe járta az egész világot. Hivatásos táncos, európa és világbajnokságot is nyert már – vágott közbe Zayn, bár arról fogalmam sem volt, hogy ezeket honnan tudja, biztos John mesélt neki -, de nekünk mennünk kell, mert el fogunk késni. Szeretlek titeket, este találkozunk – mondta, majd egy puszit nyomott az anyukája arcára és megfogta a kezemet, majd az ajtó felé kezdett irányítani.

-    Mi történt, hogy ennyire sietsz? – kérdeztem kíváncsian, mert nem értettem a fiú viselkedését.

-         Tudom, anyukám olyan, hogy neki mindig mindenről tudnia kell. Meg akartam előzni a kínos kérdéseket.

-         Jól van, értem. Akkor menjünk.

Mikor odaértünk a suliba meglepetten láttam, hogy a többi bandatag már ott van, pedig még lett volna egy órájuk ideérni. Amikor beléptünk az ajtón mondtam Zaynnek, hogy elmegyek beszélni Johnnal. Ő bólintott, majd egy puszit nyomott az arcomra.

Johnnak szóltam, hogy nem tudok ott lenni a táncos válogatón, mert haza kell repülnöm. Ő megértett engem, hisz tudta, hogy nehéz nekem így élni… Mondtam neki, hogy nem is baj, mert legalább egyik táncos se fogja azt mondani, hogy kivételezek valakivel.

Sziasztok! Meghoztam a 4. részt. Sajnálom, hogy ilyen soká érkezett meg, de a héten kicsit elfoglalt voltam. Szombaton a volt a Városi Gólyaavató, ahol mi is részt vettünk, de sajnos csak a harmadik helyen végeztünk.. a lényeg, hogy jó buli volt:)) A részről annyit, hogy talán egy picit rövidebb lett, mint az eddigiek. De hamarosan megpróbálom hozni a következőt, viszont ahhoz legalább 3-4 hozzászólásra van szükségem:)) Komizzatok!!
Jó olvasást:DD

4. rész: Bocsánat

^Sarah^

A fotózás napja volt, nagyon izgultam, de nem a munka miatt hanem, hogy beszélnem kell a fiúkkal, de főleg Zayn-nel. Soha nem éreztem még ilyet, furcsa volt, de egyben jó is, de nem tudom milyen ez az érzés pontosan, nem lehet egyszerűen leírni. Kedvelem Zayn-t, de csak azért,mert láttam, hogy nagyon figyelmes hisz egyszerre odajött hozzám, amikor látta, hogy valami gond van. De egyrészről van bennem egy kicsi ellenszenv is, nem tudom meg mondani a pontos okát. Talán amiatt lehet, hogy nem vagyok az a fajta lány, aki szereti azokat a nyálas dumákat és, hogy cicababának nézik. Ők viszont pontosan ezt tették, de ezen túltettem magam és most újult erővel vágok bele a fotózásba!!

Amikor felébredtem semmihez nem volt kedvem, gyorsan lezuhanyoztam, persze hajat is mostam, hogy a fodrásznak ne kelljen még azzal is bajlódni. Szeretem a csajos ruhákat, de ugyanakkor sokszor hordok edző ruhát is. Most csak felkaptam valamit… egy felsőt, ami nagyon sokat jelent nekem. Még apukámtól kaptam, ő soha nem vett nekem ruhát, mert volt benne egy kicsit régi módi ízlés. De amikor meglepett ezzel leesett az állam, egy divattervezővel együtt álmodták meg, ilyenből csakis ez az egy van a Földön!    Egyszerű volt, de mégis nagyszerű.:-) 

Mikor elindultam, akkor láttam, hogy van időm arra, hogy betérjek egy kávézóba. Gondoltam kedves dolog lenne tőlem, ha vinnék a fiúknak egy kis élénkítő italt. És mit ne mondjak tőlem ez nagyon szokatlan dolog, nem szoktam ennyire kedves lenni.

-         Sziia, modellünk! Már nagyon vártunk – mondta Liam lelkesen, nem tudom mennyit tudhat a tegnap estéről, de ez most nem is számít. Visszaköszöntem. A fiúk amikor meglátták a kezemben a kávét egyszerre rászálltak, mint a hollók. Észrevettem, hogy Zayn egy kicsit arrébb telefonál, így hát úgy gondoltam, hogy neki személyesen odaviszem a kávét. Mikor odaértem még mindig beszélt valakivel, de amikor meglátott azonnal lerakta a telefont, valami nagyon rossz és átlátszó indokot talált ki, de ez látszólag nem érdekelte.

-         Szia! Remélem nem zavarlak, csak bocsánatot szeretnék kérni – mondtam leszegett fejjel, kissé bánatosan.

-         Bocsánatot? Mi miatt is, hogy bunkó voltál tegnap vagy, hogy egy szó nélkül faképnél hagytál??

-         Még egyszer is bocsánat! Nem akartam bunkó lenni csak rossz kedvem volt. És nem akartam ilyen gyorsan elmenni, csak a barátom írt, hogy egy ismerősünk balesetet szenvedett és…

-         Várj, van barátod? – kérdezte meglepetten. Jól esett ez a kérdése és ezen a mondaton elmosolyodtam. Zayn értetlenül nézett rám, nem tudtam min mosolygok ennyire.

-         Dehogyis, nincs barátom. De tudod jól esett ez a kérdés, mert csak úgy nem sokan kérdeznek erre rá, ha csak…

-         Jól van, bevallom nagyon-nagyon kedvellek, és ha már egyszer felhoztad ezt a dolgot, akkor kérnék valamit.

-         Mit? Mondjad, mert kíváncsi vagyok… - már furdalt a kíváncsiság, hogy Zayn mit szeretne mondani. Soha nem hittem volna, hogy egyszer egy hírességnek fogok szívességet tenni, de valahogy Ő iránta mást éreztem, mint a legtöbb ismert ember iránt akikkel találkoztam. Már az első pillanattól kezdve lenyűgözött, végig olyan kedves volt és aranyos… elmélkedésemből Zayn ébresztett fel:

-         Hát, örülnék, ha velem vacsoráznál! Na mit mondasz?

-         A válaszom… IGEN! De egy feltétellel…

-         Bármit megteszek, csak mondjad, hogy mit kell.

-         Oké. A vacsora idejére minden telefont és egyéb készüléket kikapcsolunk. Nem szeretném, ha a telefon két percenként csörögne. Benne vagy?

-         Persze, ez nem is kérdés. De most menjünk, mert a végén elkésünk a fotózásról.

Az egész fotózás alatt nagyon jól éreztük magunkat, jól szórakoztunk és a fiúk is nagyon rendesek voltak.

^Este^

Nagyon izgultam a randi miatt, vagyis hát nem is randi, mert csak elmegyünk enni együtt. Nem tudtam, hogy mit vegyek fel, sok alkalmi ruhám volt és pont, ezért a döntés nehéz volt. Miután megtaláltam a megfelelő darabot, elkezdtem sminkelni és megcsináltam a hajamat. Mikor már épp kész lettem és indultam volna lefele, hogy ott várjam Zayn-t megérkezett Peti.

-         Hú de csinos valaki! – mondta kedvesen. Mindig is adtam a véleményére, olyan volt, mint a bátyán, nagyon szerettem.

-         Ohh, köszönöm, de ne bókolj ennyit, mert el fogok olvadni.

Én is úgy éreztem, hogy ki tettem magamért, hisz amikor belenéztem a tükörbe, csak azt tudtam mondani, hogy Sarah te milyen jól nézel ki. Pedig én nem ilyen vagyok, nagyon ritkán dicsérem meg magam.

A sötétkék színű mini ruhához egy színben hozzáillő párducmintás magassarkú cipőt vettem fel. Szerencsére nem volt olyan hideg, hogy fázzak ezért kabátot nem vittem magammal.

Kopogtak. Megállt a szívem, amikor meghallottam a hangot. Peti ajtót nyitott, látta, hogy én lefagytam.

-         Hi. Én Saraht keresem – hallottam meg Zayn hangját, amint ajtó nyitáskor meglátta a vele szemben álló fiút.

-         Sziia. Itt vagyok. Ő Peti egy nagyon jó barátom – mutattam be a fiút az énekesnek.

-         Örülök a találkozásnak. Mehetünk? – fordult felém mire én egy fej bólogatással jeleztem, hogy felőlem mehetünk.