Halii! Kész van a 16. rész.. tudom korábbra ígértem, de nem volt időm:/ Most viszont kész van, és szerintem jól is sikerült:) De ezt nektek kell eldönteni, a következő fejezetet akkor hozom, ha ehhez a részhez legalább 2-3 komit kapok!!!:) Előre is köszönöm:D
Jó olvasást!

16. rész: Az utazás

-         Halló? – vettem fel a telefont.

-         Jó napot. Zayn Malikkal beszélek?

-         Igen, én vagyok az.

-     Rendben. Csak azért zavarom, mert elfelejtette elutalni a pénz másik felét, úgy beszéltük meg, hogy péntekig befi…

-  Igen, tudom. Befizetem. Így beszéltük meg, de bocsásson meg elfelejtettem – szakítottam félbe.

-   Még igényt tart az utazásra, mert ha igen, akkor még elutalhatja az összeget.

-         Nem… vagy is igen. Igényt tartanék rá, köszönöm – mondtam és leraktam a telefont, gyorsan elutaltam az interneten az összeget. Teljesen kiment a fejemből, hogy lefoglaltam egy szállást Skóciában… még Sarahval akartam odamenni. Először úgy gondoltam, hogy lemondom, de eszembe jutott, hogy az a hétvége mindenképp szabad, inkább elmegyek egyedül vagy a haverommal, Dannyvel. Elmélkedésemet a telefonom csörgése zavarta meg. Láttam a kijelzőn, hogy Liam keres. Nem akartam felvenni, de mégis megtettem, de esküszöm, ha a Sarahról lesz szó egyszerre lerakom.

-      Te merre felé járkálsz? Hova a fenébe tűntél? – fakadt ki Liam. Na igen, tipikus… eltűntem és ő egyszerre aggódik. Ezért szeretjük őt!

-     Neked is sziia – húztam egy picit az agyát -, amúgy egy hotelben vagyok, éppen indulni készülők. Ti hol vagytok?

-       Mi kérlek szépen a TV stúdióban. Gyere ide tíz percen belül, Zayn Malik – olyan volt, mintha az anyámmal beszéltem volna. De engedelmeskedtem, gyorsan összeszedtem minden cuccom és leindultam, hogy fogjak egy taxit.

^Sarah^

Mikor reggel felébredtem nagyon rosszul voltam, fájt a fejem, hány ingerem volt. Hívni akartam a nővért, de pont akkor lépett be Aston az ajtón. Régóta vagyunk nagyon jó barátok, olyan mintha a tesóm lenne, fontos nekem. Nagyon örültem mikor megláttam. De a legjobb az volt, hogy hozott a kedvenc tortámból… hmm dobos torta, imádom!!

-         sziia! Hogy vagy? – ült él mellém az ágyra.

-      Hát egész jól főleg, hogy megláttam azt a finom tortát – célozgattam, hogy szívesen megenném, így odaadta nekem.

-         Van egy jó hírem – mondta. Örültem, mert mostanában jókat nem kaptam.

-      Hazajöhetsz, de csak egy feltétellel. Nálam leszel a következő pár napban, én úgyis otthon leszek és kihívunk egy nővért, aki majd figyel rád. Oké? – és rám kacsintott. Tudom, hogy aggódik nagyon és ezt, azért csinálja. De hálás vagyok neki, mert ha ő nem intézi el, akkor kb még 1 hétig itt feküdhetnék.

-         Jól van, de kérlek Marvinnak ne szólj róla. Nem akarok vele találkozni.

-         Arról sem tud, hogy baleseted volt.

-     Értem, köszönöm – mondtam neki és megfogtam a kezét, majd közelebb jött és meg tudtam ölelni.

-         Nincsmit, de akkor most készülj! Először elmegyünk hozzátok és elhozunk minden olyan dolgot, amire szükséged lehet. Most öltözz fel, persze csak akkor ha megy egyedül.. addig én elintézem, hogy egy nővér mindig kijöjjön – nyomott egy puszit a fejemre és meg se várta, hogy reagáljak valamit, egyszerre kiment. Nem is tudom, hogy mit csinálnék én nélküle. Ő mindig ott van, amikor kell.

Miután nagy nehezen felöltöztem és összepakoltam mindent elindultam kifele. Aston már az ajtó előtt várt. El is indultunk az autóhoz, ő már minden papírt elintézett, így nem volt más dolgunk. Jó volt kimenni a friss levegőre 1 hét után. Viszont, amíg elértünk a kocsihoz éreztem, hogy elfáradtam. Egy hétig nem is mozogtam csak feküdtem, ez a kis séta most megterhelő volt. Megszédültem! De Aston időben észrevette és odasietett, segített beszállni a kocsiba.

-         Minden rendben? Jobban vagy? – kérdezte aggódva.

-         Persze, csak megszédültem, de mehetünk.

-    Oké, de ha valami gond van egyszerre szóljál – csak egy fejbólogatással jeleztem, hogy értettem.

Mikor hazaértünk bementünk és összepakoltuk azokat a dolgokat, amikre szükségem lehet. Már épp indulni akartunk, amikor csöngettek, Aston nyitott ajtót és Ő állt ott…

-         Sziia Sar.. Aston! – lepődött meg mikor meglátta a fiút.

-         Marvin, te mit csinálsz itt? – kérdeztem tőle.

-    Téged kereslek. De hova készültök ennyi cuccal? Csak nem elköltözöl? – kérdezte sejtelmesen.

-         Nem, ő csak…- kezdte Aston.

-    Én csak elutazok pár napra.. fáradt vagyok és jót tesz majd a pihenés. Aston pedig segít bepakolni és kivisz a reptérre.

-         Reptérre? Milyen messze mész te pihenni? Amúgy én is szívesen kiviszlek! – mondta majd nyúlt a táskámért.

-     Nem kell köszi. Astonnal már megbeszéltük, de most légyszi menj, mert még pakolnom kell és, ha feltartasz, akkor lekésem a repülőt – intettem neki és kitessékeltem az ajtón.

-   Oké. Szóval mi lesz, ha valamiért eljön hozzám? – kérdezte As, mikor Marvin már elment.

-   Majd elbújok és a cuccaimat eldugom, de én nem akarok vele beszélni. Sajnálom.

-   Jól van, megértem. Akkor várunk egy kicsit, amíg elmegy és utána mi is indulunk. Jó?

-         Persze- válaszoltam mosolyogva.

^Liam^

Mióta szakítottam Daniellel nagyon magam alatt vagyok, de ezt mások előtt nem mutatom ki. Sarahval akartam erről beszélni, de most nála sincs minden rendben és nem akartam még ezzel is zavarni, főleg nem a kórházban. Aztán hallottam, hogy hazamehetett, de amikor ott jártam senki nem nyitott ajtót. Gondoltam inkább felhívom.

-         Szia Liam! – köszönt bele boldogan.

-         Szia! Ráérsz egy kicsit? Vagy most merre vagy?

-         Miért kérded? – furcsa volt, hogy ilyet kérdez.

-  Beszélni szeretnék veled, de csak akkor, ha nem gond.. vagy az? – kérdeztem, mert nem értettem miért ilyen furcsa.

-        Jajj, nem dehogyis. Csak tudod épp Astonnál vagyok, azt mondta, hogy csak úgy jöhetek haza, ha nála leszek. De lenne egy kérésem: ne mond senkinek, mert Marv úgy tudja, hogy elutaztam. Nem akarok vele beszélni. Rendben?

-         Persze. Akkor odamegyek. Jó?

-         Természetesen. Várlak - mondta.

Hamar odaértem hozzá, szerencsére nem volt semmi dolga így tudtunk beszélgetni. A nappaliban voltunk, amikor csöngettek. Sarah intett, hogy inkább menjünk be a szobába.

-         Szia! – köszönt valaki, amikor Aston ajtót nyitott.

-         Hi. Te hogyhogy erre? – kérdezte As meglepetten.

Hellooooo! Itt is van a megígért 15. rész:)) El se hiszem, hogy már itt tartunk. A részről annyit, hogy nekem nem tetszik, szerintem nem lett olyan jó... de ezt majd ti eldöntitek! Amúgy nagyon szépen köszönöm a 3200 oldalmegjelenítést, tudom van aki ezt 2 rész után eléri, de nekem csak most sikerült s irtó büszke vagyok magamra.xd Meg persze rátok is:)) Komizni most is muszáj, mert különben nincs új rész:/

Mindig próbálok ide keveset írni, de az valahogy soha nem jön össze.. na mindegy már csak annyit, hogy jó olvasást!

15. rész: Hogy van?

^Peter^

-         Zayn!! – üvöltöttem neki.

-         Igeen? – nézett rám furcsán.

-         Ez mind a te hibád! Te vagy ezért a felelős.. – fakadtam ki, de ő csak nézett rám és azt se tudta, hogy miről beszélek.

-         Neked mi bajod? Miről beszélsz? – kérdezte.

-         A te hibád, hogy a Sarah életveszélyes állapotban került kórházba, éppen műtik és a te érdekedben remélem, hogy túléli.

-         Hogy mi? – nézett rám csodálkozva. De nem érdekelt, hogy mit gondol.. ott hagytam és nem foglalkoztam vele, elindultam a kórházba.

^Zayn^

Nem tudtam elhinni azt, amiről Peter beszélt nekem. Sarah kórházba került? De miért, és ez miért az én hibám? Nem értettem ezt az egészet. Azt láttam, hogy mindenki készülődik, gondolom bemennek hozzá a kórházba. Viszont nekem semmi kedvem nem volt, persze aggódók érte, de nem tudnék odamenni. Ehelyett inkább egy bár felé vettem az irányt. Most csak arra vágytam, hogy elfelejtsek mindent.

Már pár órája itt vagyok, és csak iszok, de a szívem még mindig fáj.. azzal nem tudok mit csinálni. Van itt egy csomó nő, őket figyelem talán így jobb lesz, de ez se segít. Egészen addig, amíg egy vadmacska be nem lép a terembe. Ez a nő csodálatosan nézett ki, magas, vékony, és gyönyörű. Meglepődtem, amikor pont mellettem foglalt helyet.

-         Sziia szépfiú!

-         Sziia! – mondtam kedvesen, de már annyit ittam, hogy lehet nem sikerült valami jól a köszönés.

-         Nincs kedved egy kicsit szórakozni? – mellém hajolt és a fülembe súgta.

-         De.. felejteni van kedvem.

-         Az jó, ebben tudok segíteni – mondta, majd meg fogta a kezem és elkezdett húzni.

^Sarah^

Mikor felébredtem azt se tudtam hol vagyok. Minden olyan homályos volt, csak azt láttam, hogy egy fehérruhás nő áll mellettem.

-         Hogy van? – kérdezte a hölgy.

-         Rosszul.. nagyon rosszul. De megtudja mondani, hogy hol vagyok?

-         Persze. Kórházban van, egy nagy balesete volt. Csoda, hogy túlélte. Eltörött több bordája, a bal keze és több zúzódást is szenvedett. A legnagyobb bajt az okozta, hogy az egyik bordája, majdnem kiszúrta a tüdejét. Már helyreállítottuk a dolgokat és nincs életveszélyben.

-         De akkor miért vagyok lélegeztetőre kötve?

-         Ezt csak elővigyázatosság, tud egyedül is lélegezni, de azért erre szükség van, ha esetleg valami gond lépne fel.

-         Értem. És nem tudja meddig kell itt maradnom?

-         Sajnos nem. Még pár napig biztos, de most van itt pár ember akik látni szeretnék, beengedhetem őket?

-         Persze nyugodtan- mondtam a hölgynek. Ő kiment és egy-két perc múlva egy egész csorda jött be hozzám: a Peti, Gergő, Ádám, Dani, Louis, Liam, Niall és Harry. Csak egy valaki hiányzott, Zayn. De ő úgyse fog bejönni.

-         Sziasztok – köszöntem nekik és megpróbáltam felülni, de nem sikerült. Peter egyszerre odarohant és segített. Mindannyian szomorúan néztek rám. Gondolom nem festhettem valami jól, az arcom is fájt, ott is volt zúzódásom.

-         Hogy vagy? – kérdezte Liam, de amint kimondta meg is bánta. Vajon hogy lehetnék egy ekkora baleset után?!!

-         Rosszul, de tűrhetően. Köszönöm.. köszönöm, hogy bejöttetek.

-         Ez természetes. De mi történt? – tette fel a nagy kérdést Harry.

-         Az a gond, hogy én sem tudom.

-         Jól van, most inkább pihenj, majd ezt megbeszéljük máskor, de most aludnod kell, azt üzeni az orvos.

-         Okéé. Alszok egyet, de Peti légyszi még gyere be.

-         Mindenképp. Reggel egyszerre jövök, mihelyst felkeltem. Úgy jó?

-         Igen. És még egyszer köszönök mindent – mondtam nekik. Majd elköszöntek és elindultak haza. Én megpróbáltam elaludni, de nem sikerült. Az agyam állandóan járt és csak azon tudtam gondolkodni, hogy vajon Zayn bejön-e egyszer is? Nem fog..:/

^Zayn^

Mikor fölébredtem egy idegen helyen találtam magam. Először nem tudtam hol vagyok, majd leesett, hogy egy szállodában. Rendeltem a szobába egy kávét és amíg azt ittam, azon gondolkodtam, hogy hogyan kerültem ide. Az előző estéből sok minden kiesett.

Csakhamar eszembe jutott, hogy a bárban találkoztam egy nővel.. igen már meg van. Ő hozott el ide, és… jajj ne, vele töltöttem az éjszakát. Ilyen nincs, én nem az a fajta vagyok, aki csakúgy lefekszik mindenféle jött-ment nővel. De vajon ő hol lehet? Nem találtam sehol, de még csak egy üzenetet se hagyott.

Egyszer csak csörgött a telefonom. Amikor megláttam honnan hívnak eszembe jutott, hogy pár hete elfelejtettem lemondani egy fontos dolgot…

Sziasztok!! Nagyon sajnálom és szégyenlem is magam, amiért ilyen soká hoztam részt. Gondban voltam, mert nem tudtam, hogy folytassam-e a blogot, mivel nem kapok sok komit:// De egy jó barátnőm, arra biztatott, hogy folytassam, szóval itt van a 14. rész:)) Remélem tetszeni fog nektek, ebben a részben fordulatok is lesznek, amiknek a következőkben nagy jelentőségük lesz:D
Na nem akarom tovább szaporítani a szót csak még annyit, hogy légyszíves, aki elolvasta írjon egy komit... ha mást nem csak annyit, hogy tetszett-e vagy sem, folytassam-e vagy sem!!  

Nagyon szépen köszönöm:)

14. rész: Ilyen nincs

^Zayn^

Szerencsére volt egy szabadnapunk, ezért úgy döntöttem, hogy elhívom egy barátomat-, akit még Bradfordból ismerek- vacsorázni. Minden jól indult, elmentem érte, beültünk egy étterembe… és itt jött a gond. Pont ahova asztalt foglaltunk, oda foglalt egy kedves barátom is..Marvin! Régen jóba voltunk, de mióta megtudtam, hogy mit tett azóta kerülöm a társaságát. Először az jutott az eszembe, hogy odamegyek és meg mondom neki a magamét, de Danny lebeszélt róla. Már egészen lenyugodtam, de ez csak pár percig , mert megláttam, hogy Sarah lépett be az étterembe. Lehiggadtam és nagy levegőket vettem. Ez biztos csak valami vicc. Barátként váltunk el és reméltem, hogy nem fog becsapni, de ez most nagyon fájt. Még egy órán keresztül ott ültünk és próbáltam nem Rá figyelni, de ez valahogy nem sikerült.

Még mindig szeretem!! És ezt le se tudnám tagadni, de amit tett azt nem lehet olyan egyszerűen megbocsátani. Gondolkoztam azon, hogy egy kis szünetet tartunk, és később megint megpróbálhatjuk.

Nem bírtam tovább, fogtam magam és kirohantam az étteremből.

-         Hé, te most mit csinálsz? – hallottam a hátam mögül Danny kiabálását, de már nem bírtam. A barátom utánam jött, a kocsi mellett talált meg.

-         Sajnálom, de valahogy nem tudtam volna ezt tovább nézni – csóváltam a fejem.

-         Zayn, te öt perce csak magad elé bambultál, eközben észre se vetted, hogy Sarahék veszekedtek… biztos nem azért vannak itt, mert együtt vannak, akkor nem így viselkednének! – próbált nyugtatni, de ez valahogy nem sikerült neki.

-         Lehet, de én akkor is nagyon mérges vagyok és…

-         Bosszút akarsz állni rajta… én nem tanácsolom – fejezte be helyettem a mondatot.

-         Pedig ezt fogom tenni, ő is szenvedjen, mint én.

*pár nappal később* ^Sarah^

Nem sikerült valami jól azaz este Marvinnal, próbáltunk úgy viselkedni, mintha még mindig barátok lennénk, de ez nem jött össze. Mindig oda lyukadtunk ki, hogy mi történt akkor este. Tudom, hogy igaza van, egyszer meg kell ezt beszélnünk, de én erre nem vagyok kész.

A legrosszabb mégis az, hogy a múltkori koncert óta Zayn nagyon furcsa, nem is beszél velem, pedig azt hittem, hogy ez majd napról napra jobb lesz. De nem így történt.

Most épp a próbára tartok, de semmi kedvem hozzá. A szakítás óta úgy vagyok ezzel a dologgal, hogy bárcsak nem kellene velük fellépni és mindennap látni őt. Eddig valahogy kibírtam…

-         Jesszusom! - *a pohár víz kiesett a kezemből*

-         Sarah? Mi történt? – futott oda hozzám Louis és Peter.

-         Semmi csak… - nem bírtam megszólalni, csak mutattam nekik a megfelelő irányba.

-         Sajnálom! – mondta a Peti. Segítettek leülni és próbáltak megnyugtatni. 10 percbe tellett, mire meg tudtam szólalni, de végül sikerült, erre már Niall és Liam is ott termett és arra voltak kíváncsiak, hogy mi a baj.

-         Tudom, hogy nem szabadna, hogy ez zavarjon, de Zayn éppen ott enyeleg egy csajjal! – a sírógörcs határán voltam, de a Peti jelenléte segített.

-         Ezt még ő sem teheti meg. Csak bosszút akar állni, ne foglakozz vele. Különben is az a csaj, a recepciós a hotelből – fakadt ki Louis. Látszott, hogy őt is zavarja a dolog.

-         Hagyjad Louis. Köszönöm szépen, hogy ennyire támogattok, de én voltam a hibás. Viszont most én inkább megyek, kihagyom a próbát – felálltam és otthagytam őket. Hallottam, hogy Liam azt súgja oda Peternek, hogy kísérjen haza.

-         Ne fáradjatok, haza tudok menni egyedül is. Sőt jobb lesz, mert így tudok gondolkodni.

-         De.. – kezdték.

-         Nincs de.. sziasztok!

Elmentem. Igazából azt sem tudtam, hogy hol járok.. csak mentem-mentem és mentem. Már vagy fél órája sétálgattam, amikor egy parkba értem. Gondoltam leülök az egyik padra, de ekkor egy nagy ütést éreztem az oldalamon és elhomályosult minden.

^Peter^

Épp nagyban próbáltunk, amikor csörgött a telefonom. Odarohantam, hátha a Sarah az, de ismeretlen számról kerestek. Felvettem:

-         Igen? – szóltam bele.

-         Maga Sarah Tóth hozzátartozója? – kérdezte egy ismeretlen hang.

-         Az egyik barátja vagyok, együtt lakunk.

-         Sajnálattal értesítem, de a barátnője balesetet szenvedett. Súlyos állapotban szállították kórházba.

-         De mi történt? És melyik kórházban van? – kérdeztem ijedten.

-         Elütötte egy autó. Most viszik a műtőbe. A beavatkozás nagyjából három órát vesz majd igénybe, ha gondolja arra jöjjön be.

-         Persze. Mindenképp ott leszek. Köszönöm, hogy értesített.

Nagyon dühös voltam, de féltem is. Zayn volt a hibás, miatta történt az a „húgommal”, viszont ha valami maradandó baja lesz azt magamnak se bocsátom meg soha.

-ZAYN!! – üvöltöttem neki.