I Really Love You

Halii! Kész van a 16. rész.. tudom korábbra ígértem, de nem volt időm:/ Most viszont kész van, és szerintem jól is sikerült:) De ezt nektek kell eldönteni, a következő fejezetet akkor hozom, ha ehhez a részhez legalább 2-3 komit kapok!!!:) Előre is köszönöm:D
Jó olvasást!

16. rész: Az utazás

-         Halló? – vettem fel a telefont.

-         Jó napot. Zayn Malikkal beszélek?

-         Igen, én vagyok az.

-     Rendben. Csak azért zavarom, mert elfelejtette elutalni a pénz másik felét, úgy beszéltük meg, hogy péntekig befi…

-  Igen, tudom. Befizetem. Így beszéltük meg, de bocsásson meg elfelejtettem – szakítottam félbe.

-   Még igényt tart az utazásra, mert ha igen, akkor még elutalhatja az összeget.

-         Nem… vagy is igen. Igényt tartanék rá, köszönöm – mondtam és leraktam a telefont, gyorsan elutaltam az interneten az összeget. Teljesen kiment a fejemből, hogy lefoglaltam egy szállást Skóciában… még Sarahval akartam odamenni. Először úgy gondoltam, hogy lemondom, de eszembe jutott, hogy az a hétvége mindenképp szabad, inkább elmegyek egyedül vagy a haverommal, Dannyvel. Elmélkedésemet a telefonom csörgése zavarta meg. Láttam a kijelzőn, hogy Liam keres. Nem akartam felvenni, de mégis megtettem, de esküszöm, ha a Sarahról lesz szó egyszerre lerakom.

-      Te merre felé járkálsz? Hova a fenébe tűntél? – fakadt ki Liam. Na igen, tipikus… eltűntem és ő egyszerre aggódik. Ezért szeretjük őt!

-     Neked is sziia – húztam egy picit az agyát -, amúgy egy hotelben vagyok, éppen indulni készülők. Ti hol vagytok?

-       Mi kérlek szépen a TV stúdióban. Gyere ide tíz percen belül, Zayn Malik – olyan volt, mintha az anyámmal beszéltem volna. De engedelmeskedtem, gyorsan összeszedtem minden cuccom és leindultam, hogy fogjak egy taxit.

^Sarah^

Mikor reggel felébredtem nagyon rosszul voltam, fájt a fejem, hány ingerem volt. Hívni akartam a nővért, de pont akkor lépett be Aston az ajtón. Régóta vagyunk nagyon jó barátok, olyan mintha a tesóm lenne, fontos nekem. Nagyon örültem mikor megláttam. De a legjobb az volt, hogy hozott a kedvenc tortámból… hmm dobos torta, imádom!!

-         sziia! Hogy vagy? – ült él mellém az ágyra.

-      Hát egész jól főleg, hogy megláttam azt a finom tortát – célozgattam, hogy szívesen megenném, így odaadta nekem.

-         Van egy jó hírem – mondta. Örültem, mert mostanában jókat nem kaptam.

-      Hazajöhetsz, de csak egy feltétellel. Nálam leszel a következő pár napban, én úgyis otthon leszek és kihívunk egy nővért, aki majd figyel rád. Oké? – és rám kacsintott. Tudom, hogy aggódik nagyon és ezt, azért csinálja. De hálás vagyok neki, mert ha ő nem intézi el, akkor kb még 1 hétig itt feküdhetnék.

-         Jól van, de kérlek Marvinnak ne szólj róla. Nem akarok vele találkozni.

-         Arról sem tud, hogy baleseted volt.

-     Értem, köszönöm – mondtam neki és megfogtam a kezét, majd közelebb jött és meg tudtam ölelni.

-         Nincsmit, de akkor most készülj! Először elmegyünk hozzátok és elhozunk minden olyan dolgot, amire szükséged lehet. Most öltözz fel, persze csak akkor ha megy egyedül.. addig én elintézem, hogy egy nővér mindig kijöjjön – nyomott egy puszit a fejemre és meg se várta, hogy reagáljak valamit, egyszerre kiment. Nem is tudom, hogy mit csinálnék én nélküle. Ő mindig ott van, amikor kell.

Miután nagy nehezen felöltöztem és összepakoltam mindent elindultam kifele. Aston már az ajtó előtt várt. El is indultunk az autóhoz, ő már minden papírt elintézett, így nem volt más dolgunk. Jó volt kimenni a friss levegőre 1 hét után. Viszont, amíg elértünk a kocsihoz éreztem, hogy elfáradtam. Egy hétig nem is mozogtam csak feküdtem, ez a kis séta most megterhelő volt. Megszédültem! De Aston időben észrevette és odasietett, segített beszállni a kocsiba.

-         Minden rendben? Jobban vagy? – kérdezte aggódva.

-         Persze, csak megszédültem, de mehetünk.

-    Oké, de ha valami gond van egyszerre szóljál – csak egy fejbólogatással jeleztem, hogy értettem.

Mikor hazaértünk bementünk és összepakoltuk azokat a dolgokat, amikre szükségem lehet. Már épp indulni akartunk, amikor csöngettek, Aston nyitott ajtót és Ő állt ott…

-         Sziia Sar.. Aston! – lepődött meg mikor meglátta a fiút.

-         Marvin, te mit csinálsz itt? – kérdeztem tőle.

-    Téged kereslek. De hova készültök ennyi cuccal? Csak nem elköltözöl? – kérdezte sejtelmesen.

-         Nem, ő csak…- kezdte Aston.

-    Én csak elutazok pár napra.. fáradt vagyok és jót tesz majd a pihenés. Aston pedig segít bepakolni és kivisz a reptérre.

-         Reptérre? Milyen messze mész te pihenni? Amúgy én is szívesen kiviszlek! – mondta majd nyúlt a táskámért.

-     Nem kell köszi. Astonnal már megbeszéltük, de most légyszi menj, mert még pakolnom kell és, ha feltartasz, akkor lekésem a repülőt – intettem neki és kitessékeltem az ajtón.

-   Oké. Szóval mi lesz, ha valamiért eljön hozzám? – kérdezte As, mikor Marvin már elment.

-   Majd elbújok és a cuccaimat eldugom, de én nem akarok vele beszélni. Sajnálom.

-   Jól van, megértem. Akkor várunk egy kicsit, amíg elmegy és utána mi is indulunk. Jó?

-         Persze- válaszoltam mosolyogva.

^Liam^

Mióta szakítottam Daniellel nagyon magam alatt vagyok, de ezt mások előtt nem mutatom ki. Sarahval akartam erről beszélni, de most nála sincs minden rendben és nem akartam még ezzel is zavarni, főleg nem a kórházban. Aztán hallottam, hogy hazamehetett, de amikor ott jártam senki nem nyitott ajtót. Gondoltam inkább felhívom.

-         Szia Liam! – köszönt bele boldogan.

-         Szia! Ráérsz egy kicsit? Vagy most merre vagy?

-         Miért kérded? – furcsa volt, hogy ilyet kérdez.

-  Beszélni szeretnék veled, de csak akkor, ha nem gond.. vagy az? – kérdeztem, mert nem értettem miért ilyen furcsa.

-        Jajj, nem dehogyis. Csak tudod épp Astonnál vagyok, azt mondta, hogy csak úgy jöhetek haza, ha nála leszek. De lenne egy kérésem: ne mond senkinek, mert Marv úgy tudja, hogy elutaztam. Nem akarok vele beszélni. Rendben?

-         Persze. Akkor odamegyek. Jó?

-         Természetesen. Várlak - mondta.

Hamar odaértem hozzá, szerencsére nem volt semmi dolga így tudtunk beszélgetni. A nappaliban voltunk, amikor csöngettek. Sarah intett, hogy inkább menjünk be a szobába.

-         Szia! – köszönt valaki, amikor Aston ajtót nyitott.

-         Hi. Te hogyhogy erre? – kérdezte As meglepetten.