I Really Love You

Jóestét!! Kicsit korábbra ígértem a részt, de sajnos lebetegedtem és, így nem tudtam hozni... Most viszont itt is van, szóval arra kérnélek titeket, hogy olvassátok el és a véleményeteket írjátok le komiba!:)
2 komment után jön a következő rész, de nagyon örülnék, ha többet kapnék:DD
Jó olvasást!!

17. rész: Felejtés

^Liam^

-         Hi. Te hogyhogy erre? – kérdezte As meglepetten.

-         Beszélni szeretnék veled Sarahról… - mondta egy ismerős hang, először nem tudtam ki az, de leesett MARVIN!!

-         Oké, persze. Gyere csak beljebb – mondta Aston miután körbe nézett és látta, hogy elmentünk. Ezután mi folytattuk a beszélgetésünket. Sarah nagyon megértő volt. Jó vele beszélgetni, mégis csak lány. Remélem igaza lesz, és hamarosan találok egy ugyan olyan tökéletes nőt, mint amilyen Danielle volt.

-         De még mindig szeretem őt! – hallottuk meg a szobában Marv hangját. Sandra erre felkapta a fejét és valami ’na persze’ félét morgott magában.

-         Lehet, hogy szereted, de ő már nem. Marvin ezt el kell fogadnod. Ő mást szeret, és ha jól gondolom ez a személy Zayn. Zayn is szereti őt, biztos vagyok benne, csak most nagyon haragszik rátok.

-         Szóval felejtsem el? Csajozzak és bulizzak, ugye? – szegezte a kérdést Marvin Astonhoz.

-         Igen. Az lenne a legjobb.

-         Jól van – mondta Marv és elment. Láttam Sarahán, hogy nem tudja hova tenni ezt az egészet. Nem tudom, hogy mi zavarhatja jobban, hogy még mindig szereti őt, vagy hogy ennyire egyszerűen lemondott róla.

-         Ki megyek egy teáért. Kérsz te is? – kérdezte a lány. Hirtelen nem tudtam, hogy mit mondjak, ezért inkább csak bólogattam.

*1-2 héttel később*

^Sarah^

Ez a jó pár nap pihenés jót tett. Néha rossz volt, hogy Astonnál voltam elbújva, de a magány is jó volt. Most viszont élvezem, hogy újra járhatok az utcákon és attól sem kell félnem, hogy Marv megkeres.

Nagyon belemerültem a gondolataimba és ezért megtörtént a baj. A velem szembe jövő férfit sikerült leöntenem a kávéval, ami a kezemben volt.

-         Jajj nagyon sajnálom. Bocsánat, de nem figyeltem. Elnézést – sajnálkoztam állandóan, de ő csak mosolygott rám.

-         Semmi gond. Ilyen megesik közbe.

-         Lehet, de… segíthetek? Elvigyem a tisztítóba vagy vegyek egy új felsőt? – kérdeztem izgatottan.

-         Nem, nem szükséges hagyjad csak. Amúgy a nevem Jace.

-         Sarah! De biztos, mert szívesen veszek újat?! – kérdeztem miközben a szemébe néztem, akkor vettem csak észre, hogy mennyire helyes.

-         Örülök a találkozásnak! Viszont most sietnem kell, mert még át kell öltöznöm és utána megbeszélésem van. De nagyon remélem, hogy még találkozunk! – mosolygott rám és elindult.

-         Én is – mondtam mosolyogva. És néztem távolodó alakját. Bár kabát volt rajta, de látszott, hogy izmos. Gyönyörű barna haja volt és kék szeme, egy igazi álom pasi. De nem nekem nem szabad ilyenekre gondolni, mert van barátom, vagyis nem… szeretem őt, de most nem érdeklem.

A kis incidensem után úgy döntöttem, hogy hazafele veszem az irányt, a tényleges otthonom fele. A fiúk úgyis említették, hogy valami fotózásra mennek és elkísérik a srácokat. Gondoltam, ha egyszer ”hazajöttem az utazásból” én is elmehetnék. Liam volt az egyetlen, aki tudta, hogy hol vagyok. A többieknek azt mondtuk, hogy hazautaztam, hogy otthon pihenhessem ki a balesetet.

Mikor hazaértem a Petiéket is otthon találtam.

-         Hogy vagy? Nem volt semmi gond? – kérdezte aggódva.

-        Nem dehogyis, sőt jó volt egyet kimenni a friss levegőre – válaszoltam mosolyogva, majd felmentem átöltözni.

Nehezen tudtam eldönteni, hogy mit is vegyek fel. Végül egy csajos összeállítás mellett tettem le a voksomat. Egy fehér farmernadrágot, rózsaszín ujjatlan felsőt, ugyanilyen színű cipőt és egy szintén fehér táskát vettem fel. 

Mikor lementem a nappaliba a fiúk elképedve álltak előttem és nem győzték mondani mennyire jól nézek ki.

-         Köszönöm fiúk. Szóval akkor mehetünk? – kérdeztem tőlük.

-         Ne köszönd, tényleg jól nézel ki. Elfelejtettem milyen csinos tudsz lenni. Az elmúlt pár hétben csak pizsamában és melegítőben láttalak -  mondta Adam.

-         Várj! Hova megyünk? – kérdezte meglepődve Peter.

-         Hát a fotózásra, vagy hova készültök.

-         El akarsz jönni? – kérdezték csodálkozva.

-         Persze. Rossz már itthon, unom magam és nem akarok egyedül lenni – soroltam fel nekik az indokokat.

-         Akkor már értem miért öltöztél ki ennyire – gúnyolódtak.

-         Inkább menjünk! – jelentettem ki és elindultam az autó fele.

Mikor a stúdióhoz értünk a fiúk mutatták merre kell menni, én csak tátott szájjal követtem őket. Sok helyen jártam már és megfordultam egy-két fotóstúdióban, de ez… egyszerűen nem találok rá szavakat, csodálatos volt! Amikor beértünk a fiúkat kezelésbe vették, a 1D-s srácok azt akarták, hogy ők is rajta legyenek pár képen, mint a többi táncos. Sajnos nekem erről nem szóltak, gondolom a balesetem miatt. De nem baj én nézni is szívesen nézem őket. Miután végeztek a Petiék a sminkkel, elindultunk abba a helyiségbe, ahol a képek készülnek majd.

Sarah?!! – hallottam meg a nevemet, de nem tudtam, hogy ki lehetett az. 

Jace