I Really Love You

Hellooooo! Itt is van a megígért 15. rész:)) El se hiszem, hogy már itt tartunk. A részről annyit, hogy nekem nem tetszik, szerintem nem lett olyan jó... de ezt majd ti eldöntitek! Amúgy nagyon szépen köszönöm a 3200 oldalmegjelenítést, tudom van aki ezt 2 rész után eléri, de nekem csak most sikerült s irtó büszke vagyok magamra.xd Meg persze rátok is:)) Komizni most is muszáj, mert különben nincs új rész:/

Mindig próbálok ide keveset írni, de az valahogy soha nem jön össze.. na mindegy már csak annyit, hogy jó olvasást!

15. rész: Hogy van?

^Peter^

-         Zayn!! – üvöltöttem neki.

-         Igeen? – nézett rám furcsán.

-         Ez mind a te hibád! Te vagy ezért a felelős.. – fakadtam ki, de ő csak nézett rám és azt se tudta, hogy miről beszélek.

-         Neked mi bajod? Miről beszélsz? – kérdezte.

-         A te hibád, hogy a Sarah életveszélyes állapotban került kórházba, éppen műtik és a te érdekedben remélem, hogy túléli.

-         Hogy mi? – nézett rám csodálkozva. De nem érdekelt, hogy mit gondol.. ott hagytam és nem foglalkoztam vele, elindultam a kórházba.

^Zayn^

Nem tudtam elhinni azt, amiről Peter beszélt nekem. Sarah kórházba került? De miért, és ez miért az én hibám? Nem értettem ezt az egészet. Azt láttam, hogy mindenki készülődik, gondolom bemennek hozzá a kórházba. Viszont nekem semmi kedvem nem volt, persze aggódók érte, de nem tudnék odamenni. Ehelyett inkább egy bár felé vettem az irányt. Most csak arra vágytam, hogy elfelejtsek mindent.

Már pár órája itt vagyok, és csak iszok, de a szívem még mindig fáj.. azzal nem tudok mit csinálni. Van itt egy csomó nő, őket figyelem talán így jobb lesz, de ez se segít. Egészen addig, amíg egy vadmacska be nem lép a terembe. Ez a nő csodálatosan nézett ki, magas, vékony, és gyönyörű. Meglepődtem, amikor pont mellettem foglalt helyet.

-         Sziia szépfiú!

-         Sziia! – mondtam kedvesen, de már annyit ittam, hogy lehet nem sikerült valami jól a köszönés.

-         Nincs kedved egy kicsit szórakozni? – mellém hajolt és a fülembe súgta.

-         De.. felejteni van kedvem.

-         Az jó, ebben tudok segíteni – mondta, majd meg fogta a kezem és elkezdett húzni.

^Sarah^

Mikor felébredtem azt se tudtam hol vagyok. Minden olyan homályos volt, csak azt láttam, hogy egy fehérruhás nő áll mellettem.

-         Hogy van? – kérdezte a hölgy.

-         Rosszul.. nagyon rosszul. De megtudja mondani, hogy hol vagyok?

-         Persze. Kórházban van, egy nagy balesete volt. Csoda, hogy túlélte. Eltörött több bordája, a bal keze és több zúzódást is szenvedett. A legnagyobb bajt az okozta, hogy az egyik bordája, majdnem kiszúrta a tüdejét. Már helyreállítottuk a dolgokat és nincs életveszélyben.

-         De akkor miért vagyok lélegeztetőre kötve?

-         Ezt csak elővigyázatosság, tud egyedül is lélegezni, de azért erre szükség van, ha esetleg valami gond lépne fel.

-         Értem. És nem tudja meddig kell itt maradnom?

-         Sajnos nem. Még pár napig biztos, de most van itt pár ember akik látni szeretnék, beengedhetem őket?

-         Persze nyugodtan- mondtam a hölgynek. Ő kiment és egy-két perc múlva egy egész csorda jött be hozzám: a Peti, Gergő, Ádám, Dani, Louis, Liam, Niall és Harry. Csak egy valaki hiányzott, Zayn. De ő úgyse fog bejönni.

-         Sziasztok – köszöntem nekik és megpróbáltam felülni, de nem sikerült. Peter egyszerre odarohant és segített. Mindannyian szomorúan néztek rám. Gondolom nem festhettem valami jól, az arcom is fájt, ott is volt zúzódásom.

-         Hogy vagy? – kérdezte Liam, de amint kimondta meg is bánta. Vajon hogy lehetnék egy ekkora baleset után?!!

-         Rosszul, de tűrhetően. Köszönöm.. köszönöm, hogy bejöttetek.

-         Ez természetes. De mi történt? – tette fel a nagy kérdést Harry.

-         Az a gond, hogy én sem tudom.

-         Jól van, most inkább pihenj, majd ezt megbeszéljük máskor, de most aludnod kell, azt üzeni az orvos.

-         Okéé. Alszok egyet, de Peti légyszi még gyere be.

-         Mindenképp. Reggel egyszerre jövök, mihelyst felkeltem. Úgy jó?

-         Igen. És még egyszer köszönök mindent – mondtam nekik. Majd elköszöntek és elindultak haza. Én megpróbáltam elaludni, de nem sikerült. Az agyam állandóan járt és csak azon tudtam gondolkodni, hogy vajon Zayn bejön-e egyszer is? Nem fog..:/

^Zayn^

Mikor fölébredtem egy idegen helyen találtam magam. Először nem tudtam hol vagyok, majd leesett, hogy egy szállodában. Rendeltem a szobába egy kávét és amíg azt ittam, azon gondolkodtam, hogy hogyan kerültem ide. Az előző estéből sok minden kiesett.

Csakhamar eszembe jutott, hogy a bárban találkoztam egy nővel.. igen már meg van. Ő hozott el ide, és… jajj ne, vele töltöttem az éjszakát. Ilyen nincs, én nem az a fajta vagyok, aki csakúgy lefekszik mindenféle jött-ment nővel. De vajon ő hol lehet? Nem találtam sehol, de még csak egy üzenetet se hagyott.

Egyszer csak csörgött a telefonom. Amikor megláttam honnan hívnak eszembe jutott, hogy pár hete elfelejtettem lemondani egy fontos dolgot…