I Really Love You

Hát itt is lenne az első rész:) Még csak kezdő vagyok ebben a blog írós dologban, de remélem tetszeni fog nektek és rendszeresen olvasni fogjátok. Jó szórakozást! Kommenteket kérek:))

1. rész: Ismerkedés

Sarah Morgen vagyok egy egyszerű 18 éves lány, akinek eddig nem mindennapi élete volt. Szerencsésnek mondhatom magam nagyon sok dologban, de az életem nem csak boldogságból és örömből állt eddig.

Éppen az oly’ imádott iskolámba tartok, de Londonban nem könnyű közlekedni, főleg korán reggel. Itt ülök az autómban a dugó kellős közepén és arra gondolok, hogy mi volt az az indok, amiért én ide költöztem!!?? A válasz egyszerű. Kicsi korom óta profi táncos szeretnék lenni és hála a sok erőfeszítésnek 13 évesen megnyertem az Európa-bajnokságot, rá két évre pedig a Világ-bajnokságot. Öt teljes éve a világ legjobb sportiskolájába járok, a CETE-be (kitalált hely). A világ különböző pontjain vannak iskolái, ahol nagyon keményen veszik az edzéseket és a legjobb tanárokkal dolgozhatunk együtt. Amikor felvettek a suliba Szingapúrba jártam, aztán tekintettel arra, hogy középiskolába mentem és többet kellett tanulnom átmentem a londoni iskolába. Tudniillik, hogy én Magyarországon születtem és 100%-ig magyar vagyok. Apukám üzletember sok mindennel foglalkozik, mindenben támogat. Anyukám, hát ő kicsi korom óta nem az életem része.

Végre!! Újra megindult a forgalom talán, ha nem kell többet állnom akkor még időben beérek. De ez nem így történt, nem késtem sokat csak negyedórát, de ebben az iskolában az is számít. Akár 5 perc alatt is olyan dolgok történhetnek, amik megváltoztatják valakinek az életét.

-         Sarah! Elkéstél! – mondta egy ismerős hang.

-         Igen, tudom. Bocsánat, de nyomos indokom van…

-         Ez most nem érdekel a többieknek éppen egy nagyon fontos hírt mondok el. – miközben ezt mondta 5 srác felé mutatott, akik nem mások voltak, mint a One Direction tagjai.

Leültem és hallgattam amit a lányoknak és a fiúknak mond.

-         Szóval a fiúk, azért vannak itt, mert a legújabb klipjükbe és a fellépésekre keresnek táncosokat, 10-et. – ez a szó mindenkit szíven ütött, hiszen úgy 20-an lehettek a teremben – Versenyt fogunk rendezni és ott döntjük el, hogy kik léphetnek fel a fiúkkal. Sarah lesz az akihez mindannyian mehettek tanácsot kérni és ő lesz az egyik zsűri tag is. Most menjetek gyakorolni, a megmérettetés holnap után lesz, úgyhogy nincs sok időtök.

Miután mindenki elhagyta a termet én is menni akartam, de John – a tanár – magához szólított, oda mentem és elmondta, hogy azt szeretné, ha én lennék a fiúk és a táncosok koreográfusa.

-         De John! Tudod, hogy most ezt nem a legjobbkor mondod.

-         Tudom, de erre csak te vagy alkalmas. Kérlek fogadd el, szép összeget fogsz kapni érte – mondta kérlelően.

-         Nagyon jól tudod, hogy engem a pénz kicsit sem érdekel – fakadtam ki.

-         Igen-igen, bocsáss meg. Figyelj, kapsz egy kis időt, szerdáig eldöntöd. Oké?

-         Jó – miután ezt kimondtam, egyszerre elviharoztam a teremből.

^John^

-         Ő a legjobb táncos, akit valaha ismertem. Nem értem miért nem akarja vállalni a feladatot. – mondtam a fiúknak, akik értetlenkedve nézték az előbbi jelenetet.

-         És ő miért a koreográfus lenne, miért nem táncos? – tudakolta tőlem az egyik fiú, Liam.

-         Tudjátok 2 éve meg kellett műteni a lábát és azóta nem bírja annyira, bár ő ezt nem hajlandó bevallani. Előtte napi 5-6 órát edzett és este volt még egy órás fellépésük. Most viszont ennyit nem bír ki, sajnos. L

-         Óó, szegény. Valahonnan annyira ismerős nekem, de nem tudom honnan – mondta Zayn elgondolkodva.

-         Sokáig ő és a csapata a JLS háttértáncosai voltak. Valószínűleg velük láthattad, Aston olyan neki mintha a tesója lenne, Marvinhoz pedig gyengéd szálak fűzték – világosítottam fel a fiút.

-         Értem. De most van pasija?

-         Tudtommal nincs. Viszont őt nem tudjátok levenni a lábatokról azzal a ténnyel, hogy híresek vagytok. Sok ismert emberrel találkozott már és beutazta a világot, emellett sok helyen őt is híresként kezelik – meséltem a fiúknak Sarahról és felvilágosítottam őket, hogy nem lesz egyszerű dolguk a lánnyal.

-         De miért? – szegezték nekem a kérdést, mire én csak annyit feleltem, hogy kérdezzék meg őt.

^Sarah^

-         Hé, táncoslány!! – hallottam, hogy valaki nekem kiabál, de nem tudtam, hogy ki az. A hangja ismeretlen volt és valljuk be senki nem hív így. Ezért érdeklődve fordultam meg és találtam szembe magam két sráccal, Louis-val és Liam-mel.

-         Igen!? – nem tudom, hogy ez kérdés akart- e lenni, de mindegy, mert az állítólag mindig vicces fiú Louis egyszerre belekezdett mondanivalójába.

-         Hát csak azért keresünk, mert bántja a természetűnket, hogy te vagy az egyetlen lány akivel itt találkoztunk és még nem is kértél autogramot.

-         Jajj bocsi, milyen bunkó vagyok. De tudod azt hittem, hogy örültök annak, ha van egy kis szabadidőtök, és nem autogramot osztogattok egésznap, de akkor tévedtem – mondtam egy kis gúnnyal, miközben a fekete hajú barátjuk hat fagyival közeledett felénk.

-         Hoztam mindenkinek, még neked is….Sarah – mondta Zayn egy mosoly kíséretében, ami nagyon hízelgő volt.

-         Köszönöm, nagyon rendes tőled, de én nem kérek.

-         Óóó Zayn, hogy lehettél ilyen buta?? Vigyáznia kell az alakjára, hogy felejthetted el? – szólat meg mögöttünk a göndör hajú srác, Harry. Erre mindenki nevetésben tört ki, mintha a srác most olyan nagyot mondott volna.

-         Hát igen, persze vigyáznom kell különben nem kapok majd munkát, de tudod nem emiatt nem eszek fagyit. Cukorbeteg vagyok – vágtam vissza, mire mindenki elhallgatott, de szerintem nem az gondolkodtatta el őket, hogy milyen betegségem van, hanem az előtte lévő mondta. Valószínűleg azt még nem hallották, hogy modellkedek is.

Miközben a fiúk annyira elgondolkodtak én elsétáltam, bár nem jutottam messze, mert éppen egy híres fotós Leonardo Boyer jött velem szembe és megkért, hogy hadd beszéljen velem, belementem. Megegyeztünk, hogy 1 óra múlva találkozunk az irodájába.