I Really Love You

Sziasztok!! Itt az újabb rész, szám szerint a harmadik!! Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, amiket az előző részhez kaptam, amikor megláttam őket nagyon boldog voltam.. örültem, hogy tetszik nektek:) A következő fejezet is csak akkor lesz fenne, ha 3-4 hozzászólást legalább kapok! :D Jó olvasást:)) 

3. rész: A találkozás

Körübelül 30 perc múlva megérkeztem Marvinhoz, mikor beléptem ő épp a tévé előtt ült. Nem vette észre az érkezésemet, így mögé lopakodtam és jól megijesztettem.

-         Jesszusom!  A frászt hoztad rám… - mondta kicsit ijedten.

-         Bocsi, de muszáj volt, nem hagyhattam ki!

^Marvin^

-         Egyből gondoltam, élvezed az ilyen helyzeteket – mondtam gúnyosan, túl jól ismerem, úgy hogy ezen a cselekedetén nem is csodálkoztam.

-         Na, tehát… miért hívtál ide? – kérdezte kíváncsian, egy aranyos mosollyal vegyítve.

-         Hát igazából… Nem tudom, hogyan mondjam, tudod, amikor szakítottunk nem beszéltünk meg minde… - nem hagyta, hogy befejezzem, már is közbe vágott, igen ez rá nagyon jellemző.

-         Marvin! Erről én is akartam veled beszélni, mert igazból azóta is azt érzem, hogy máshogy viszonyulunk egymáshoz, és fáj ezt mondanom, de tudod, hogy én ezt lezártam már magamban.

-         Tudom, mert sokszor elmondtad. De én még nem tudtam, és ezt el kell fogadnod – mondtam a sírás határán állva már. Nagyon szerettem őt és nehézvolt elfelejteni.

-         Sajnálom… de… Marvin… - érztem rajta, hogy nem tudja befejezni a mondatot, így odaléptem hozzá és megcsókoltam.

^Sarah^

Nagyon meglepődtem Marv tettén, de hagytam magam. Elgyengültem a karjai között, és elkövettem a hibát, amit nem kellett volna, VISSZACSÓKOLTAM!

-         Ne Marvin, ne tedd ezt! Kérlek! – mondtam neki, majd arrébb léptem és elfordultam.

-         Sajnálom, de meg kellett lennie az utolsó csókunknak – erre megfordultam a szemébe néztem és csak egy szót tudtam mondani, amit muszáj volt kiegészítenem: - Szeretlek… de tovább kell lépnem!

Láttam rajta, hogy ez szíven ütötte én viszont nem szerettem volna, tovább veszekedni, így felkaptam a táskámat és kiléptem a házból.

Levegőzni akartam, ezért elmentem egyet sétálni utána, pedig beültem a kedvenc kávézómba. Eldugott helyen volt, éppen ezért szerettem, de amikor beléptem nem várt fogadtatásban volt részem. Nem hittem a szememnek, amikor megláttam a One Direction-t, csak nekem lehet ilyen szerencsém, hogy miután veszekszek az ex-pasimmal a világ 5 leghíresebb fiújába botlok bele. Louis egyszerre kiszúrt és odajött hozzám, azokkal a gyönyörű szemeivel kérlelt, hogy üljek le hozzájuk és beszélgessek velük, hogy egy kicsit jobban megismerjük egymást, elvégre együtt fogunk dolgozni.

-         Oké, benne vagyok, úgyis csak arra vágyok, hogy igyak valamit. Mindjárt megyek, csak rendelek, ti kértek valamit? – fordultam Louis-hoz, aki megrázta a fejét és ezzel jelezte, hogy most nincs szükségük semmire.

^Zayn^

Miután Lou visszajött hozzánk láttuk, hogy a Sarah elmegy a bárpulthoz és mond valamit a pincérnek. Nem sokkal később a férfi egy whiskys poharat hozott neki. Egy pillanat alatt megitta a pohár teljes tartalmát, gondoltam, hogy biztos valami baj lehet, így odamentem hozzá.

-         Meggondoltátok magatokat?? – kérdezte tőlem és én csak bambán néztem rá, mert nem tudtam miről beszél.

-         Miről is?

-         Hát, hogy kértek-e valamit, Louis azt mondta, hogy nem kell semmi… - mondta lelkesen.

-         Nem azért jöttem, csak… tudod láttam, hogy gyorsan lehúztál egy whiskyt és az ember azt akkor issza, ha valami baj van. Gondoltam megkérdezem, hogy mi! – mondtam neki is, közbe kiskutya szemekkel néztem rá.

-         Értem, amúgy nincs semmi gond, nem kell aggódni.

-         Ennek örülök, bár mondjuk nem hiszem el, mert kicsit feldúltnak látszol!!

-         Figyelj Zayn! Ha tényleg valami problémám lenne, akkor azt nem veled osztanám meg…sajnálom! – ez a mondat kicsit szíven ütött, bár még nem régóta ismertem, de nagyon megkedveltem.

-         És miért nem?? Ennyire nem kedvelsz minket vagy inkább csak engem? Tudom néha tudunk bunkók lenni, de veled nem voltunk azok, tehát nem értem az okot… - én csak ott beszéltem,  és beszéltem és egyszer csak arra lettem, figyelmes, hogy hirtelen előkapja a telefonját és elrohan. Utána kiabáltam, de azt már nem hallotta, értetlenül néztem magam elé.

^Sarah^

Miközben Zayn csak ott beszélt nekem, nem is tudom miről, kaptam egy sms-t: Sarah, sürgősen gyere a kórházba a Dani balesetet szenvedett. Puszii: Peti.:)

Nem tudtam, hogy mire véljem az egészet, így gyorsan felkaptam a cuccomat és minden szó nélkül elrohantam. Még az sem jutott, eszembe – csak a kocsiban -, hogy ittam, de per pillanat ez sem érdekelt, csak meg akartam tudni, hogy mi történt.

A fiúkat – Petit, Gergőt, Danit, Ádámot – már nagyon régóta ismerem, még kiskorunkban kezdtünk el együtt táncolni és azóta kitartunk egymás mellett. Nagyon aggódtam, hisz nem szerettem volna, ha valami baja esik. Ő hajlamos volt arra, hogy minden hülyeségbe belemenjen, így gyanítom, hogy ez lehetett a gond. Miközben ezen elmélkedtem a kórházhoz értem. Gyorsan bementem és egy ápolónőtől megkérdeztem, hogy mit tud róla. Elmondta, hogy kisebb autóbalesetet szenvedett és nincs komolyabb baja csak zúzódások és egy-két vágás. Megnyugodtam miután ezt elmondta és elindultam az általa mutatott irányba, hogy megkeressem őket.

- Daniii! A frászt hoztátok rám, azt hittem, hogy valami nagy baj történt, nagyon megijedtem - mondtam miközben odamentem a nem túl jó állapotban lévő fiúhoz és megöleltem.

- Sarah köszi, hogy bejöttél..hálás vagyok.

- Semmiség, de mond el, hogy mi történt.

A Daniék elmondták, hogy valami busszal vagy mivel ütközött, de nem ő volt a hibás. Miután mindannyian megnyugodtunk magára hagytuk, hogy pihenhessen, én haza inultam. Végig azon gondolkodtam, hogy milyen bunkó voltam Zaynnel és a többi fiúval….