I Really Love You

Helloooo!! Meg is hoztam a 10. részt!! Most is kötelező komizni, mert különben nem lesz új rész:/ Ebben a fejezetben a történet nagy fordulatot vett... viszont, még közel sincs vége, úgyhogy bármi megtörténhet. Még két dolgot szeretnék:

1. Utólag szeretnék itt Boldog Szülinapot kívánni Zaynnek:))<3 Aki a blogot is ihlette:DD

2. A barátnőmnek is van egy blogja, és szerintem nagyon jó...egyszer már abbahagyta, de most újra elkezdte írni, de csak akkor folytatja, ha látja, hogy másokat is érdekel. Kérlek titeket olvassátok el a blogját és kommenteljetek neki:)) Itt a link: http://never-give-up-your-dreams.blog.neon.hu/archives/2012/12/14/16FejezetNem_a_legjobb_hir/

Jó olvasást mindenkinek!!

10. rész: Az igazság

^Zayn^

Nehéz volt, így elutazni, hogy Sarah otthon maradt. Szerettem volna, ha velem jön, de a menedzserünk arra kért minket, hogy még ne mutatkozzunk sokat együtt. Jobb, ha a rajongók majd tőlem tudják meg, hogy barátnőm van. Én egyszerre világgá szerettem volna kürtölni, hogy mennyire szeretem, de úgy döntöttünk, hogy majd akkor, amikor hazaértünk. Biztos mindenki furcsának találta volna, hogy bejelentem együtt vagyunk, aztán elutazok több napra nélküle.

Szerencsére a sok próba és interjúk lekötötték a figyelmem. Most is éppen egy rádióhoz készülünk, ahol az új dalunkkal, a Kiss You-val kapcsolatban fognak kérdezni.

-         És milyen volt a forgatás? Hogy telt? – kérdezték tőlünk már a rádiónál.

-         Nagyon jó volt. Az egészet végig hülyéskedtük. Ez egy igazi bolondos One Direction klip lett – válaszoltam először én.

-         Zaynnek igaza van, ebben megmutattuk, hogy milyenek vagyunk, örök gyerekek – vette át a szót Liam.

-         Mik a terveitek a jövőre nézve? – kérdezte a műsorvezető.

-         Még sok-sok klip és lemez… - vágta rá Loius.

-         Először mindenkép egy turné, aztán még szeretnénk a lemezről több dalhoz is klipet készíteni, utána pedig egy új lemez – mondtam.

-         És persze, az reméljük még nagyobb siker lesz, mint az előző kettő – mondta Harry.

Az interjú után mind visszamentünk a szállodába. Másnap volt a koncertünk egy fesztiválom, ami fantasztikusra sikeredett. Annyira jó volt látni azt a sok embert, akik csak miattunk jöttek el. Még mindig hihetetlen ez az egész. De szerencsére ez volt az utolsó nap. A koncert után elmentünk pihenni, hogy ne reggel a haza fele úton aludjunk a repülőn.

*2 nappal később*

Mikor reggel felkeltem (már otthon) a fiúk mind olyan furcsák voltak, nagyon sugdolóztak valamiről, és egy képet nézegettek. Megmondom őszintén ahhoz is fáradt voltam, hogy rákérdezzek, hogy miről beszélnek ennyit.

Már elfogyasztottam a reggelimet, amikor hallottam, hogy valaki csönget. Felálltam és elindultam az ajtó fele. Mikor kinyitottam egy csodás teremtés állt velem szemben, egy olyan ember, akit nagyon szeretek és örülök, hogy végre láthatom. Közelebb léptem hozzá, hogy meg tudjam csókolni, de ő elhúzódott nem értettem, hogy miért.

^Sarah^

Beültem a taxiba és Zayn-ék háza felé vettem az irányt. Tudtam, hogy amit tettem az megbocsáthatatlan és el kell neki mondanom, ha még nem tudja. Csak arra a napra tudtam gondolni…

-         Ez csodás volt – hallottam Marvin hangját a fejemben.

-         Sajnálom, de nekem mennem kell. Marvin, ez nem történhetett volna meg, érted?

-         De…

-         Nincs de. Sajnálom, nekem barátom van – mondtam neki bűnbánó tekintettel.

-         Ez nem érdekelt akkor, amikor lefeküdtél velem.

-         Marvin, az egy baleset volt, gyenge voltam és kihasználtad, pedig tudtad az igazat – közben felöltöztem és a mondandóm végén elindultam ki a szobából, de ő utánam jött. A bejárati ajtóban utolért.

-         Tudod, hogy el kell felejtenünk, hogy megtörtént. Sajnálom – nyomtam egy puszit az arcára és beszálltam a taxiba.

Becsöngettem és Ő nyitott ajtót. Rám mosolygott majd megpróbált megcsókolni, de én inkább elhúzódtam tőle.

-         Bemehetek?

-         Persze, gyere csak, de valami baj van? – kérdezte tőlem, és nem tudtam, hogy mit válaszoljak. Mikor beértem láttam, hogy a fiúk tekintete mind rám szegeződik. Ők már tudják, Louis felém mutatta az újságot, amiben egy kép van rólam és Marv-ról azon a bizonyos reggelen. De akkor Zayn miért nem tudja?

-         Hé, mi van? – elmélkedésemből a hangja zavart meg – Mond, hogy mi van. Megijesztesz!

-         Zayn én nagy hibát követtem el – néztem rá, akin látszott, hogy fogalma sincs, hogy miről beszélek. Majd intett a fiúknak, hogy menjenek ki – Ne, légy szíves. Maradjanak nyugodtan.

-         Jól van, de nem értem, hogy miről van szó.

-         Azt gondoltam… Louis légyszi add oda neki, ha még nem látta – Lou odanyújtotta Zayn-nek az újságot, aki gyorsan végigolvasta a cikket. Ezután elmagyaráztam neki, hogy mi történt. Láttam rajta, hogy nagyon szomorú és rosszul érzi magát.

-         Zayn, sajnálom. Még egyszer is, de gondoltam jobb ha tőlem tudod meg.

-         Kérlek most menj innen, át kell gondolnom ezt az egészet – mutatott az ajtó fele.

-         De… - kezdtem a mondanivalómat, de úgy tűnik, hogy őt ez nem érdekelte, mert sarkon fordult és a konyha felé vette az irányt. Én is elindultam kifele, de a fiúk utánam jöttek.

-         Tudom, most azt gondoljátok, hogy egy szörnyeteg vagyok, igen valahogy úgyis érzem magam.

-         Nem, nem gondoljuk azt. Sőt csodálunk téged…

-         Várj, mi?

-         Igen jól hallottad – kezdte Liam – szerinted hány ember mert volna kiállni így a másik elé. Ezt nagyon tisztelem benned. És tudd, számíthatsz ránk bármi mi is van.

-         Köszönöm – mondtam mindenkinek és megöleltem őket. Miután elhagytam a házat nem volt más választásom, mint egy embert felhívni, akivel tudom, hogy bármit megbeszélhetek és számíthatok rá minden esetben.

-         Sarah? – hallottam meg a vonal végén Aston csodálkozó hangját.

-         Igen, de miért kell ezen ennyire csodálkozni?

-         Azt hittem hazamentél a fiúkkal együtt.

-         Nem – mondtam nemes egyszerűséggel és nem értettem miért gondolta ezt, majd feltettem a nagy kérdést -, de te nem is olvastál ma újságot? És Marvinnal sem beszéltél az elmúlt 3 napban?

-         Hát újságot nem olvastam, de Marv-al beszéltem. Miért kérded?

-         Találkozhatnánk?