I Really Love You

Sziasztok! Meghoztam a 11. részt... hát történések szempontjából nagyon érdekes lesz és remélem elnyeri a ti tetszéseteket is!! Komizni most is muszáj, és ha van kedvetek, akkor kommentbe írjátok le, hogy szerintetek hogyan fog folytatódni a történet. Kíváncsi vagyok mikre gondoltok:))
Előre is köszönöm és jó olvasást!!

Ja és még valami, ha nem lesz komi, akkor új rész se jön://

11. rész: Fájdalom

Astonnal elmentünk a kedvenc helyünkre, ami egy kávézó volt a belvárosban, de annyira eldugott helyen volt, hogy rajongók itt nem találnak meg minket. Aston olyan volt nekem, mintha a bátyám lett volna, 4 éve ismertem meg, amikor háttértáncosokat kerestek és mi jelentkeztünk. Több hónapig velük turnéztunk, ez alatt az idő alatt nagyon jó barátok lettünk, sőt… vele mindent megbeszélhetek. Nagyon fontos ember maradt a számomra. Aztán amikor másfél éve én összejöttem Marvinnal ő mellettem állt, de jól emlékszem a szavaira, amiket Marvnak mondott: Jól vigyázz ám rá, mert ha valami baja lesz a húgomnak velem gyűlik meg a bajod!

-         Mit kérsz enni? – hallottam meg a barátom hangját, aki kérdően nézett rám, mivel a pincér az én rendelésemre várt.

-         Csak egy fánkot és persze egy kávét.

-         Jól van, azonnal hozom – mondta a pincér mosolyogva és eltűnt.

-         Na szóval, miről nem tudok? – szegezte felém a kérdést, azt sem tudtam mit válaszoljak. Tudtam, hogy haragudni fog, hogy ekkora hülyeséget csináltam.

-         Lefeküdtem Marvinnal – válaszoltam szégyenkezve, és ez nem csak színjáték volt, mert tényleg nagyon rosszul éreztem magam emiatt.

-         Mi? De akkor szakítottatok Zaynnel?

-         Hát nem tudom, utána elmentem hozzá…

-         Vagyis megcsaltad? Én azt hittem, hogy szakítottatok és Marvhoz mentél vigasztalódni! – szakított félbe.

-         Nem, bajban voltam, mert valaki betört a házba és nem tudtam máshoz menni, gyenge voltam és ő ezt kihasználta, pedig tudta az igazat – mondta már sírva.

-         Jól van, nyugodj meg. Nincs semmi gond, majd ezen is túl lesztek… - megpuszilta a homlokomat és tovább nyugtatgatott.

*2 nappal később*

2 napja nem hallottam Zayn-ről. Nem tudom, hogy mi lehet vele. Nem hívtam, azt akarom, hogy ő hívjon, ha készen áll arra, hogy mindent megbeszéljünk.

Egy újabb magányos este volt, amikor nem tudtam magammal mit kezdeni, így úgy döntöttem, hogy elmegyek kikapcsolódni, ami nálam azt jelentette, hogy buliba megyek. Felindultam a szobámba és kerestem valami göncöt, amit felvehetek. Hamar találtam egy igazán csinos ruhát. Egy sötétkék ruha mellett döntöttem, amihez fekete cipőt és táskát párosítottam.

Már vagy egy órája a klubban voltam és megállás nélkül táncoltam, nem voltam fáradt, viszont szomjas igen. Úgy döntöttem, hogy leülök a pulthoz és iszom valamit, mikor a whiskymet iszogattam, egy középkorú fekete hajú férfi lépett mellém. Valamit mondott felém fordulva, de nem tudtam, hogy kinek beszél.

-         Igen hozzád beszélek – mondta nekem, amikor látta, hogy nem tudom eldönteni – Na kérsz egy kicsit van nem? – mutogatta a porral teli kis zacskót. Nem tudtam mit feleljek, de mivel ennél rosszabb napjaim már nem is lehetnének elfogadtam a drogot. Mire nyújtottam volna a pénzt a fickónak, arra ő eltűnt. Elindultam a mosdó fele, ahol a zacskó tartalmának felét sikerült felszívnom, ezután nagy boldogan céloztam meg újra a táncparkettet. Mire kellőképpen elfáradtam, visszaindultam a pulthoz, hogy a maradék anyagot is elhasználjam. Épp szippantottam volna fel, amikor valaki megragadta a karom és ezt mondta:

-         Jesszusom Sarah. Ne csináld! – felnéztem, és egy gyönyörű szempárral találtam szembe magam. A szempár gazdája, pedig nem más volt, mint Zayn. De vajon ő mit keres itt? És miért foglalkozik velem? Azt hittem megvet – Nem hagyom, hogy ezt csináld, most velem jössz.

Átkarolta a derekamat és úgy irányított kifele. A klub előtt egy taxi várt ránk, Zayn segített beülni.

-         Miért jöttél ide, hogy becsajozz és ezzel visszavágjál nekem? – szegeztem felé a kérdést.

-         Nem dehogyis, de inkább nem veszekszek veled, mert te be vagy drogozva és úgyse emlékszel majd semmire – mondta, majd az ablak felé hajtotta a fejét.

^Zayn^

Úgy döntöttem, hogy nem veszekszek vele, mert annak semmi értelme nem lenne. Inkább az ablakon nézegettem kifele. Egyszer csak azt éreztem, hogy valami a vállamnak esik. Felé néztem és láttam, hogy eltört, elaludt a vállamon, valószínűleg egész este táncolt és drogozott is. Mikor a ház elé értünk ő még mindig aludt és sehogyan sem tudtam felébreszteni. A taxis leparkolt én pedig kiszálltam, majd a másik oldalra mentem és kiemeltem őt is a taxiból. Az ölemben vittem be a házba, ahol nagy meglepetésemre a fiúk, vagyis jobban mondva Louis és Liam még ébren voltak, lévén, hogy hajnali 2 óra erre nem számítottam. Érdeklődve néztek rám és a lányra aki a kezeim közt aludt.

-         Majd elmondom, csak segítsetek felvinni – utasítottam a fiúkat, akik nagy készséggel segítettek is.

-         De mi történt? – kérdezte Lou, mikor Saraht már befektettük az ágyamba.

-         Bedrogozott.

-         Mi? Mondtam, hogy nagyon oda van, Zayn – szólt Liam.

-         Tudom, és nagyon hálás vagyok nektek, örülök, hogy hallgattam rátok és utána mentem, ha még azt az adagot is felszívja, ami nála volt amikor megtaláltam…

-         Jól van Zayn, értjük. De most szerintem hagyjuk, hadd aludja ki magát. Majd reggel beszélünk vele – mondta Liam és elkezdett kiterelgetni a szobámból.