I Really Love You

Sziasztok! Meghoztam a 4. részt. Sajnálom, hogy ilyen soká érkezett meg, de a héten kicsit elfoglalt voltam. Szombaton a volt a Városi Gólyaavató, ahol mi is részt vettünk, de sajnos csak a harmadik helyen végeztünk.. a lényeg, hogy jó buli volt:)) A részről annyit, hogy talán egy picit rövidebb lett, mint az eddigiek. De hamarosan megpróbálom hozni a következőt, viszont ahhoz legalább 3-4 hozzászólásra van szükségem:)) Komizzatok!!
Jó olvasást:DD

4. rész: Bocsánat

^Sarah^

A fotózás napja volt, nagyon izgultam, de nem a munka miatt hanem, hogy beszélnem kell a fiúkkal, de főleg Zayn-nel. Soha nem éreztem még ilyet, furcsa volt, de egyben jó is, de nem tudom milyen ez az érzés pontosan, nem lehet egyszerűen leírni. Kedvelem Zayn-t, de csak azért,mert láttam, hogy nagyon figyelmes hisz egyszerre odajött hozzám, amikor látta, hogy valami gond van. De egyrészről van bennem egy kicsi ellenszenv is, nem tudom meg mondani a pontos okát. Talán amiatt lehet, hogy nem vagyok az a fajta lány, aki szereti azokat a nyálas dumákat és, hogy cicababának nézik. Ők viszont pontosan ezt tették, de ezen túltettem magam és most újult erővel vágok bele a fotózásba!!

Amikor felébredtem semmihez nem volt kedvem, gyorsan lezuhanyoztam, persze hajat is mostam, hogy a fodrásznak ne kelljen még azzal is bajlódni. Szeretem a csajos ruhákat, de ugyanakkor sokszor hordok edző ruhát is. Most csak felkaptam valamit… egy felsőt, ami nagyon sokat jelent nekem. Még apukámtól kaptam, ő soha nem vett nekem ruhát, mert volt benne egy kicsit régi módi ízlés. De amikor meglepett ezzel leesett az állam, egy divattervezővel együtt álmodták meg, ilyenből csakis ez az egy van a Földön!    Egyszerű volt, de mégis nagyszerű.:-) 

Mikor elindultam, akkor láttam, hogy van időm arra, hogy betérjek egy kávézóba. Gondoltam kedves dolog lenne tőlem, ha vinnék a fiúknak egy kis élénkítő italt. És mit ne mondjak tőlem ez nagyon szokatlan dolog, nem szoktam ennyire kedves lenni.

-         Sziia, modellünk! Már nagyon vártunk – mondta Liam lelkesen, nem tudom mennyit tudhat a tegnap estéről, de ez most nem is számít. Visszaköszöntem. A fiúk amikor meglátták a kezemben a kávét egyszerre rászálltak, mint a hollók. Észrevettem, hogy Zayn egy kicsit arrébb telefonál, így hát úgy gondoltam, hogy neki személyesen odaviszem a kávét. Mikor odaértem még mindig beszélt valakivel, de amikor meglátott azonnal lerakta a telefont, valami nagyon rossz és átlátszó indokot talált ki, de ez látszólag nem érdekelte.

-         Szia! Remélem nem zavarlak, csak bocsánatot szeretnék kérni – mondtam leszegett fejjel, kissé bánatosan.

-         Bocsánatot? Mi miatt is, hogy bunkó voltál tegnap vagy, hogy egy szó nélkül faképnél hagytál??

-         Még egyszer is bocsánat! Nem akartam bunkó lenni csak rossz kedvem volt. És nem akartam ilyen gyorsan elmenni, csak a barátom írt, hogy egy ismerősünk balesetet szenvedett és…

-         Várj, van barátod? – kérdezte meglepetten. Jól esett ez a kérdése és ezen a mondaton elmosolyodtam. Zayn értetlenül nézett rám, nem tudtam min mosolygok ennyire.

-         Dehogyis, nincs barátom. De tudod jól esett ez a kérdés, mert csak úgy nem sokan kérdeznek erre rá, ha csak…

-         Jól van, bevallom nagyon-nagyon kedvellek, és ha már egyszer felhoztad ezt a dolgot, akkor kérnék valamit.

-         Mit? Mondjad, mert kíváncsi vagyok… - már furdalt a kíváncsiság, hogy Zayn mit szeretne mondani. Soha nem hittem volna, hogy egyszer egy hírességnek fogok szívességet tenni, de valahogy Ő iránta mást éreztem, mint a legtöbb ismert ember iránt akikkel találkoztam. Már az első pillanattól kezdve lenyűgözött, végig olyan kedves volt és aranyos… elmélkedésemből Zayn ébresztett fel:

-         Hát, örülnék, ha velem vacsoráznál! Na mit mondasz?

-         A válaszom… IGEN! De egy feltétellel…

-         Bármit megteszek, csak mondjad, hogy mit kell.

-         Oké. A vacsora idejére minden telefont és egyéb készüléket kikapcsolunk. Nem szeretném, ha a telefon két percenként csörögne. Benne vagy?

-         Persze, ez nem is kérdés. De most menjünk, mert a végén elkésünk a fotózásról.

Az egész fotózás alatt nagyon jól éreztük magunkat, jól szórakoztunk és a fiúk is nagyon rendesek voltak.

^Este^

Nagyon izgultam a randi miatt, vagyis hát nem is randi, mert csak elmegyünk enni együtt. Nem tudtam, hogy mit vegyek fel, sok alkalmi ruhám volt és pont, ezért a döntés nehéz volt. Miután megtaláltam a megfelelő darabot, elkezdtem sminkelni és megcsináltam a hajamat. Mikor már épp kész lettem és indultam volna lefele, hogy ott várjam Zayn-t megérkezett Peti.

-         Hú de csinos valaki! – mondta kedvesen. Mindig is adtam a véleményére, olyan volt, mint a bátyán, nagyon szerettem.

-         Ohh, köszönöm, de ne bókolj ennyit, mert el fogok olvadni.

Én is úgy éreztem, hogy ki tettem magamért, hisz amikor belenéztem a tükörbe, csak azt tudtam mondani, hogy Sarah te milyen jól nézel ki. Pedig én nem ilyen vagyok, nagyon ritkán dicsérem meg magam.

A sötétkék színű mini ruhához egy színben hozzáillő párducmintás magassarkú cipőt vettem fel. Szerencsére nem volt olyan hideg, hogy fázzak ezért kabátot nem vittem magammal.

Kopogtak. Megállt a szívem, amikor meghallottam a hangot. Peti ajtót nyitott, látta, hogy én lefagytam.

-         Hi. Én Saraht keresem – hallottam meg Zayn hangját, amint ajtó nyitáskor meglátta a vele szemben álló fiút.

-         Sziia. Itt vagyok. Ő Peti egy nagyon jó barátom – mutattam be a fiút az énekesnek.

-         Örülök a találkozásnak. Mehetünk? – fordult felém mire én egy fej bólogatással jeleztem, hogy felőlem mehetünk.