I Really Love You

Sziasztok!! Meghoztam az ötödik részt. Nagyon örülök, hogy kaptam kommenteket, tényleg nagyon hálás vagyok:)) A következő rész megint csak akkor fog jönni, ha meg lesz a 3-4 hozzászólás. Nem kell sokat írnotok, elég annyi, hogy teszik vagy nem:D Amúgy ez a rész kicsit hosszabb lett a megszokottnál, remélem tetszeni fog nektek.:)

Jó olvasást!!

5. rész: A vacsora

Az autó utat végig beszélgettük. Sok mindent kérdezett, hogy milyen volt a gyerekkorom, miket szerettem csinálni... Nagyon jó érzés volt valaki kívül állóval ilyenekről beszélgetni, amikor valami kínos témához értünk vagy olyanhoz amiről nem akartam beszélni nem erőltette. Amikor megérkeztünk az étteremhez, mint egy igazi úri ember kinyitotta a kocsi ajtaját és segített kiszállni.

Benn egy eldugott helyen kaptunk egy kis asztalt, pont akkora volt, hogy kényelmesen elfértünk. Örültem, hogy egy rajongó sem ismert fel minket. Miután végeztünk a vacsorával Zayn megkért, hogy menjünk el hozzá ott nyugodtan tudunk beszélgetni. Én beleegyeztem, nem lakott messze az étteremtől. Kb 10 perc autóút után odaértünk.

-   Itt laksz? Ez most komoly? – kérdeztem tőle miközben szálltam ki a kocsiból, mikor megláttam azt a gyönyörű épületet majdnem leesett az állam. Nagyon szép ház volt és jó nagy is.

-        Hát igen. Muszáj volt egy olyan hely, ahol otthonosan érezhetem magam és, ha esetleg a családom meglátogatna, akkor nekik is van elég hely – mesélte lelkesen, a szavaiból azt vettem ki, hogy nagyon szereti a családját.

-         Akkor mutasd meg nekem belülről is – kérleltem őt. De nem kellett sokáig kérnem mivel egyszerre befelé invitált egy sármos mosoly kíséretében.

Sokat beszélgettünk itt is, közben elfogyott egy-két üveg bor is. Kíváncsi voltam arra, hogy milyen az ő családja.

-     Most mesélj te! Milyen a családod, én már annyi mindent mondta, most te jössz!

-         Okéé. Mit akarsz tudni?

-         Mindent. Milyenek a szüleid, hány tesód van?

-    A szüleim… őket imádom, nagyon fontosak nekem. Van három lány testvérem is, Doniya, Waliyha és Safaa. Mindannyian fontosak nekem, ahogy a nagyszüleim is, de ők nem itt laknak – láttam rajta, hogy ettől egy kicsit szomorú lett.

-   Sajnálom és bocsánat, nem akartalak elszomorítani – néztem mélyen azokba a gyönyörű barna szemeibe, miközben mindketten a kanapén ültünk és ittuk közbe a borunkat. Zayn átölelt. Láttam rajta, hogy ez jól esett neki, hosszú percekig öleltük egymást és nem szóltunk egy szót sem. A végén már annyira fáradtak voltunk, hogy elaludtunk a kanapén, közben egymást öleltük.

Reggel arra ébredtünk fel, hogy valaki kopogtat és a csengőt nyomja.

-    Ki lehet az ilyen korán reggel? – kérdezte Zayn álmosan és rám nézett. Láttam rajta, hogy hirtelen ő sem tudja hova rakni ezt a dolgot.

-       Bocsi, nem akartam. Menj, nyiss ajtót! – ugrottam fel gyorsan és neki álltam megkeresni a cipőmet és a táskámat. Ő elment és kinyitotta az ajtót.

-     Oh szia Anya! – hallatszott a fiú hangja az ajtóból. Hiretelen megijedtem. Az anyja?? Most mi lesz? Valószínűleg nem nézi majd jó szemmel, hogy a fia egy lánnyal aludt együtt… de mi nem csináltunk semmit, csak elaludtunk. Mire a gondolatom végére értem Zayn már éppen készült bemutatni a szüleinek és a tesóinak.

-    Anya, Apa és mindenki… ő itt… hát ő… - kezdte a dalos pacsirta, de láttam rajta, hogy nem tud mit mondani.

-   Én a fiúkkal fogok dolgozni, csak jöttem szólni Zaynnek, hogy délután találkozójuk van – mondtam gyorsan, kimentve a hirtelen zavarba eső fiút.

-         Igen, amúgy ő Sarah – mondta mosolyogva.

-    De nekem most mennem kell sajnálom – mondtam sietve. De Zayn közbe szólt.

-         Ne menj, anyu csinál valami finom reggelit, és különben is esik az eső. Majd én elviszlek úgy is egy helyre megyünk. Oké? – kérlelt Zayn. Meglehetősen csábító ajánlat volt és a reggeli szóra még éhesebb lettem úgy, hogy beleegyeztem, hogy maradok.

-         Jól van, amúgy is éhes vagyok. Köszönöm! De biztos, hogy nem baj?

-         Nem dehogyis, örülünk, ha ismerhetjük Zayn barátait, nem sokszor mutatja be őket nekünk – mondta az anyukája, aki ugyanolyan kedves, mint amilyennek mesélte.

Leültünk mindannyian a konyhapulthoz. Zayn anyukája, Doniya és Waliyha, pedig reggelit csináltak. Nem tudom pontosan mi lehetett az, de nagyon jól nézett ki, tele volt zöldséggel, amit nagyon imádtam. Nagyon jól elbeszélgettek, folyamatosan a fiút faggatták arról, hogy milyenek voltak az elmúlt napjai. Jó volt nézni, hogy a családjuk ennyire összetartó, nekem ilyenben soha nem volt részen, és pont mikor erre gondoltam megcsörrent a telefonom.

-     Bocsánat, de apu hív – mondtam a társaság felé fordulva, akik megértően bólogattak, én pedig egy kicsit arrébb mentem, hogy tudjak telefonálni.

-         Sziia Apu! – mondtam vidáman, hisz nagyon örültem, hogy beszélhetek vele.

-  Szia kislányom. Mikor indul a géped? – jaj, jó, hogy mondja majdnem elfelejtettem, hogy este haza repülök.

-   7 óra 13 perckor. Olyan negyed tizenegy fele leszek Bécsben, eljöttök értem?

-   Persze. Ha leszálltál, hívj fel és megbeszéljük, hol találkozunk. Vigyázz magadra, legyél jó. Szeretlek!

-         Én is. Puszi, sziiia.:)

Teljesen kiment a fejemből, hogy haza utazom. Mostanában mindent elfelejtek, még össze kell pakolnom. Mire fogok én végezni? Egyáltalán elkészülök?

-   Sarah! Minden rendben? – jött oda hozzám Zayn és láttam rajta, hogy tényleg aggódik, hogy valami baj lehet.

-      Persze minden, nincs semmi baj – mondtam, hogy megnyugtassam a fiút, majd visszamentünk a konyhába.

-      Kérdezhetnék valamit? Nem mintha hallgatóztam volna – fordult felém az anyukája.

-         Igen, mondja csak.

-         Hallottam, amikor apukáddal beszélgettél. Ő nem is angol?

-         Nem! Magyar és én is az vagyok, csak ide járok iskolába, azért élek itt.

-         Akkor nincs is angol rokonod? Teljesen egyedül laksz itt? – kérdezte a nő meglepetten.

-         Nincsen. Pár barátommal lakunk itt már 2 éve.

-     Hát nem látszol valami idősnek, nehéz lehet egy idegen helyen, szülők nélkül élni ennyi idősen – láttam, hogy mondata közben eltűnődött.

-         10 éves korom óta itt töltöm a nyarakat és év közben is sokat jártam ide, ismerem a helyet.

-  Sarah körbe járta az egész világot. Hivatásos táncos, európa és világbajnokságot is nyert már – vágott közbe Zayn, bár arról fogalmam sem volt, hogy ezeket honnan tudja, biztos John mesélt neki -, de nekünk mennünk kell, mert el fogunk késni. Szeretlek titeket, este találkozunk – mondta, majd egy puszit nyomott az anyukája arcára és megfogta a kezemet, majd az ajtó felé kezdett irányítani.

-    Mi történt, hogy ennyire sietsz? – kérdeztem kíváncsian, mert nem értettem a fiú viselkedését.

-         Tudom, anyukám olyan, hogy neki mindig mindenről tudnia kell. Meg akartam előzni a kínos kérdéseket.

-         Jól van, értem. Akkor menjünk.

Mikor odaértünk a suliba meglepetten láttam, hogy a többi bandatag már ott van, pedig még lett volna egy órájuk ideérni. Amikor beléptünk az ajtón mondtam Zaynnek, hogy elmegyek beszélni Johnnal. Ő bólintott, majd egy puszit nyomott az arcomra.

Johnnak szóltam, hogy nem tudok ott lenni a táncos válogatón, mert haza kell repülnöm. Ő megértett engem, hisz tudta, hogy nehéz nekem így élni… Mondtam neki, hogy nem is baj, mert legalább egyik táncos se fogja azt mondani, hogy kivételezek valakivel.