I Really Love You

Hahóóó!! Elérkezett a 8. rész:DD Nagyon örülök, hogy ennyi kommentet kaptam az előző részhez, hálás vagyok nektek:) Most az lenne a kérésem, hogy ha írtok kommentet, akkor nem csak annyiból álljon, hogy 'Tetszik, kövi'. Ennél kicsit hosszabbat szeretnék kérni, persze ha nem gond:/ A következő részt csak akkor hozom, ha kaptam hozzászólást ehhez a részhez:)
Jó olvasást!

8. rész: A meglepetés

-         Zayn te mi a fenét csinálsz? - kérdeztem meglepetten.

-         Megcsókollak, mert csak erre vágyok… mióta megláttalak.

-         Ha ez tényleg így van akkor eddig nem így viselkedtél volna, úgy kezeltél, mint egy barát – fakadtam ki, mert teljesen össze voltam zavarodva.

-         Nem mondhattam el neked egyszerre az igazat, meg kellett, hogy ismerjelek. De, ha már itt tartunk gyere el velem valahova!

-         De mégis hova?

-         Egy különleges helyre. Mindig oda megyek, ha gondolkodni akarok. Na akkor jössz? – megfogta a kezem és irányított ki fele.

-         Még át se öltöztem…

-         Nem baj, így jobban látják, hogy milyen gyönyörű nővel van dolgom… - megmutatta azt a gyilkos mosolyát és felém kacsintott.

ˇZaynˇ

Elvittem egy olyan helyre, ami nagyon fontos nekem. Egy kisebb park volt Londonban, de akárhányszor oda mentem mindig Bradford jutott róla eszembe. Nagyon hasonlítottak. A park közepén volt egy hinta és csúszda. Ezeket fák vették körül, amik alatt padok voltak. Leültünk az egyikre, és elkezdtünk beszélgetni. Nagyjából 2 órája lehettünk ott, amikor kiabálást hallottunk.

-         Mi ez? Mi történhetett? – kérdezte a mellettem ülő Sarah.

-         Szerintem a rajongók rájöttek, hogy itt vagyok… sőt… biztos, mert nagyjából 100 lány rohan felénk. Fussunk!! – kiabáltam oda neki.

Elrohantunk onnan és gyorsan fogtunk egy taxit. Miután beültünk jót nevettünk magunkon, hogy egy csomó lány miatt ennyit futottunk, de örültünk, hogy ennyire jól szórakoztunk.

Sarah kérése volt, hogy vigyem haza, hiszen még van egy kis dolga. Miután kiszállt a taxiból, nyomott egy puszit az arcomra és bement a házba. Néztem, ahogyan egyre csak távolodik.  Utána szerettem volna kiabálni, de valahogy egy hang se jött ki a torkomon, intettem a sofőrnek, hogy menjen tovább. Hazavitt. Ezután lezuhanyoztam és lefeküdtem az ágyamba. Nagy nehezen rávettem magam arra, hogy küldjek neki egy sms-t:

Szia! Csak azt szeretném megkérdezni, hogy eljössz-e velem és a családommal este vacsorázni? Majd írj! xxZayn

ˇSarahˇ

Oh, ne már. 6 óra van és nekem egy óra múlva egy belvárosi étteremben kell lennem – mondtam magamban dühöngve és elindultam a ruhásszekrény felé, hogy keressek valami normális ruhát. Közben hallottam, hogy csörög a telefonom. Zayn volt az. Küldött egy sms-t, amin nagyon meglepődtem. Nem tudom, hogy mit írjak neki vissza, ha azt mondom, hogy jól van elmegyek akkor az lehet, hogy túl gyors lenne. Valószínűleg nem hív el csak úgy egy barátot, hogy együtt egyen vele és a családjával. De ha azt írom neki, hogy nem megyek, akkor lehet, hogy örökre elvágom magam és nem lesz több esélyem.

De miközben ezen töprengek, azt veszem észre, hogy az idő egyre csak telik és, így nem fogok odaérni.

Felkaptam magamra egy fekete csőfarmert, hozzá egy sötétkék toppot, színben hozzá illő magassarkúval. Mivel kint nem volt olyan meleg, ezért magamra vettem még egy fekete blézert is, gyorsan beledobáltam a telefonom, jogsim és egyéb irataimat a fekete retikülömbe és el is indultam a kocsi fele. Út közben eszembe jutott, hogy nem válaszoltam Zaynnek. Visszaírtam neki, bár nehéz volt eldönteni, hogy mégis válaszoljak.

Sziia! Szívesen vacsoráznék veletek, viszont egy gond van nekem most egy megbeszélésre kell mennem és nem tudom mikor végzek. Sajnálom.:(

Alig, hogy elküldtem neki az sms-t, meg is kaptam a választ:

Akkor kilenckor tökéletes lesz. Találkozunk az étteremben.:))

*9 óra, étterem*

- Figyelj Zayn, én… semmi hagyjuk! – kezdtem bele, de meggondoltam magam és a mondat végén elindultam befele, ahol a többiek vártak ránk, de Zayn megfogta a kezem és nem engedte, hogy elmenjek.

- Mondjad! Hallgatlak.

- Jól van. Nem tudom, hogy mit gondoljak, hogy mi van köztünk és ez a vacsora…

- Tudod én csak reménykedek abban, hogy az van kötünk, amire én gondolok. Szeretlek és ezen semmi, sőt senki nem változtathat, de azt nem tudom, hogy te mit érzel.

- Én is szeretlek. De nem ismerlek olyan jól.

- Akkor ezen majd változtatunk, de van egy csomó időnk arra, hogy megismerjük egymást – mondta, majd egy csókot nyomott a számra és elkezdett befelé húzni.

*Pár héttel később*

Zaynnel a kapcsolatunk fantasztikus. Nagyon jól megértjük egymást. Ez alatt a pár hét alatt nagyon sok időt töltöttünk együtt, amikor is volt időnk megismerni egymást. Sokat beszélgettünk, és mondhatni mindent tudunk egymásról. Most is épp hozzá tartok, mert azt mondta, hogy van egy meglepetése még mielőtt elutaznak 5 napra.

-         Szia – léptem be a házba és még annyi időm se volt, hogy az ajtót becsukjam, mert Zayn egyszerre felkapott és pörgött velem egyet.

-         Szia édesem! Hiányoztál – mondta és megcsókolt. Ilyenkor úgy érzem, hogy minden lány megtudna ölni engem, hisz elvettem a nagy szerelmüket.

-         Na, de mi az a meglepetés, amiről beszéltél? – kíváncsiskodtam.

-         Tessék – 2 repülőjegyet nyomott a kezembe – azt mondtad, hogy szeretnéd megismerni, azt a helyet, ahol felnőttem. Miután visszajövünk lesz egy kis szabadidőnk, így haza tudok utazni, gyere velem! – kérlelt egy nagy mosoly kíséretében.

-         Oké, de egy feltétellel, egy szállodában fogok lakni, nem érezném jól magam nálatok főleg, úgy hogy ott van anyukád, aki minket figyel.

-         Erre majd visszatérünk később, csak mert tudom, hogy meg tudlak győzni.

-         Ez nem is i… - nem tudtam befejezni a mondatot, mert ő elhallgattatott egy csókkal.

A nap további részét, ami még maradt nekünk indulás előtt, filmezéssel töltöttük. Megnéztük sokadszorra a kedvencemet a Barátság extrákkal c. filmet. Majd elérkezett a 4 óra, amikor a fiúknak indulni kell, ha nem akarnak elkésni, ugyanis valami fesztiválra mennek, ahol este fognak fellépni. Nagyon fog nekem hiányozni, hisz mostanában minden időnket együtt töltöttük, fura is lesz ez a pár nap. Nem tudom mihez fogok kezdeni.

Még a barátaimmal se tudok együtt lenni, mivel mind hazautaztak Magyarországra, így hogy a fiúk elmennek ők is tudnak pihenni, mert nem kell próbálnunk. Nem is hibáztatom őket, mert régen voltak otthon. Én is hazamentem volna a családhoz, de alig két hét múlva úgyis itt lesznek. Legalább ez az öt nap jó lesz arra, hogy keressek valami megfelelő házat a számukra. Igen. Így is fogok tenni, keresek egy ügynökséget és elindulok a háznéző túrámra.