2013. január 22., kedd


Helooo! Megérkezett a 12. rész, egy kicsit rövidebb lett, mint az előzők, ezért szeretnék is bocsánatot kérni.
Amúgy komizni most is kell, mert én csak akkor hozok új részt, ha kapok kommentet. Innen tudom, hogy tetszik-e nektek és érdemes-e írni!!?? Előre is köszönöm:)
Jó olvasást!

12. rész: Megbocsátás?

-         Ébredj, már későn van ahhoz, hogy aludj! – hallottam meg valakinek a hangját, de annyira fájt a fejem, hogy nem tudtam ezzel foglalkozni, csak a fejemre húztam a takarót. Éreztem, hogy valaki rám nehezedik és elkezdi lehúzni rólam a takarót, majd egy puszit nyom a fejemre. Nem bírtam tovább felnéztem és azzal a személlyel találtam szemben magam, aki pár napja még utált engem és látni sem akart.
-         Zayn!!??- nem tudtam eldönteni, hogy ezt most csodálkozva vagy kérdve mondtam – Te mit csinálsz itt?
-         Semmire nem emlékszel?
-         Mire kéne? Arra, hogy hogyan jutottál be a házba? Vagyis… ez nem az én házam… - néztem körbe.
-         Pontosan, ez a mi házunk. Itt aludtál miután éjszaka megmentettelek… te mit gondoltál akkor amikor drogot vettél? Normális voltál vagy már full részeg? Nagyot csalódtam benned – csak mondta és mondta, alapos fejmosást kaptam tőle, és tudtam, hogy igaza van, de annyira magam alatt voltam, hogy ez tűnt jó megoldásnak.
-         Zayn, várj. Vegyél egy nagy levegőt, kérlek. Jó tudom hülyeséget csináltam, de nagyon rosszul éreztem magam, és nem tudtam, hogy mit tegyek. De inkább azt mond el, hogy honnan tudtad, hogy ott vagyok, de fontosabb miért jöttél értem és mentettél meg?
-         Aston mondta, hogy ha nagyon rossz kedved van, akkor egy bárba mész. És még szerencse, hogy úgy döntöttem, hogy utánad megyek, mert különben nagybajba kerülhettél volna. Jól vagy? – ült le mellém az ágyra és átkarolt. Nem tudtam válaszolni, ezért csak erősen belekapaszkodtam és úgy öleltem. Éreztem, ahogy az arcomon forró könnycseppek folynak végig… igen sírtam. – Mi a baj? Miért srísz? – hallottam meg Zayn kérdéseit, de nem is törődve azokkal tovább öleltem. Mikor már vagy 5 perce ölelkeztünk elengedett és mélyen a szemembe nézett, de most nem tiszta szeretet láttam benne… harag és düh is volt a tekintetében – Sajnálom, de ezt akkor is meg kell beszélnünk – kezdte mondandóját, - még mindig nagyon haragszom rád, és nem felejtek könnyen, de azt tudnod kell, hogy ha bármiben segítségre van szükséged, akkor hozzám nyugodtam fordulhatsz.
-         Zayn, akkor most végleg szakítunk? – kérdeztem zokogva.
-         Igen! Sajnálom, de ezt nem könnyen bocsátom meg, és bár már nem haragszom annyira, de nem tudnék úgy tenni, mintha misem történt volna. Barátok lehetünk, de ennél több, sajnálom, de NEM – ez az utolsó szó nagyon szíven ütött, azt gondoltam, hogy lehet még valami esélyem, de nem. Egyszerűen csak felálltam, összekapkodtam a cuccaimat és elindultam ki fele a szobából.

ˇZaynˇ

Még az ajtóban megállt és visszafordult, késztetést éreztem arra, hogy odarohanjak és egy búcsú csókot adjak neki, de végül nem tettem meg, ő csak annyit mondott, hogy ő is sajnálja, majd eltűnt. A szívem majdnem megszakadt. Hiányzott, de ugyanakkor még mérges is voltam rá.
Lementem a földszintre a fiúkhoz, akik értetlenül álltak az ajtó mellett.
-         Mi történt, tesó? – kérdezte Harry, amikor leértem.
-         Megmondtam neki, hogy végleg vége.
-         Sajnálom, de nem volt ez egy kicsit elhamarkodott? – kérdezte a fürtös.
-         Nem… - csak ennyit válaszoltam és elindultam a kocsim fele és egyszerre egy bár felé vettem az irányt. Amiért 1 órája lekorholtam életem szerelmét, azt teszem most én is.

ˇSarahˇ
Miután elmentem Zayntől, elindultam hazafele. Gyalog mentem, mert egyedül akartam lenni. Ahogy sétáltam éreztem, hogy a forró könnyek végig folynak az arcomon. Szerencsémre elkezdett esni az eső, így senki nem láthatta az utcán, hogy ennyire szomorú vagyok. Nagyjából fél óra séta után haza is értem. Nem volt otthon senki. Úgy döntöttem, hogy felmegyek és veszek egy jó meleg fürdőt. Így is tettem, a szobában levetkőztem és úgy indultam a forró vízzel teli kádba. Ahogy beleléptem, éreztem, hogy mindenemet átjárja a melegség. Először égette bőrömet, de ez valahogy most nem tudott izgatni. Csak arra tudtam gondolni, hogy mindent elveszítettem. Zayn utál, és szakított velem. Marvin barátsága sincs már meg a félre lépésünk miatt, és valószínűleg mindenki, aki tudja ezt lenéz engem.
Gondolkodásom és sok ezernyi könnycsepp után a kádban álomba merültem. Bár csak egy húsz percet bólintottam mégis jót tett. Frissnek és nyugodtnak éreztem magam. Gyorsan kikászálódtam a kádból, megtörülköztem. Felkaptam valami egyszerű, otthoni ruhát és befeküdtem az ágyba tévét nézni.

*1 hónappal később*

Már egy hónapja annak a szörnyű estének. Zaynnel azóta sokszor találkoztunk hisz elkezdődött a turné is, de nem nagyon beszéltünk azokon a dolgokon kívül, amikről muszáj.
Ez az egy hónap nehezen ment el, mivel nem csináltam különösebben semmit. Még apuék költözése se pörgette fel az eseményeket. Most is csak azt teszem, amit ez elmúlt egy hónapban mindennap, elmegyek kávéért majd sétálgatok, amíg meg nem iszom. Elmegyek a próbára, onnét pedig haza és egész este csajos filmeket nézek. Úgy gondoltam, hogy ez a nap is teljesen ugyanígy fog eltelni, de nem.
-         Sarah, Sarah…! – hallottam meg valakinek a kiabálását, a hátam mögül, majd valakinek a keze landolt a vállamon.

8 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Köszönöm:) És hétvégén jön a következő:D
      Puszii Szandraa.

      Törlés
  2. nagyon tetszik :) jól írsz

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziia! Nagyon szépen köszönöm:)
      Puszii Szandraa.

      Törlés
  3. Nagyon jó lett, és szokás szerint kíváncsivá tett. Várom a kövit :)...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziia! Köszönöm és nagyon örülök:) Szerintem holnap tudom hozni a következő részt, de nem biztos:D
      Puszii Szandraa.

      Törlés
  4. Válaszok
    1. Szia! Köszönöm:) Holnap lehet, hogy hozom a következőt:D
      Puszi Szandraa.

      Törlés