I Really Love You

Sziasztok! Sajnálom, hogy késtem, de tegnap nem volt időm felrakni a részt:( Hát ebben a fejezetben nem történik most olyan sok minden, de azért még remélem tetszeni fog. Na jól van nem szaporítom tovább a szót. Jó olvasást mindenkinek és ne feledjétek, hogy komizni kell:))

Pusziii 

13. rész: Most mi van?

-         Sarah, Sarah…! – hallottam meg valakinek a kiabálását, a hátam mögül, majd valakinek a keze landolt a vállamon. Nagyon meglepődtem, hisz egy olyan személy állt velem szemben, akivel most nem akartam beszélni… Marvin!!

-         Sziia! Te mit keresel itt? – mutattam körbe, mert egy női cipőbolt kellős közepén álltunk.

-         Muszáj beszélnem veled… azóta az este óta erre még nem kerítettünk sort, pedig kellett volna.

-         Marvin, én nem tudom, hogy mit mondjak. Igazából az az este mindent megváltoztatott, mert Zayn szakított velem, de ez még mindig nem jelenti azt, hogy újra kezdem veled.

-         Tudom. Csak annyit kérek, hogy mint barátok menjünk el együtt vacsorázni. Kérlek! – nézett rám ő is kiskutya szemekkel. Komolyan szerintem ezt titokban minden pasinak megtanítják a suliban.

-         Jól van. Egy vacsora. Semmi más. És csak barátok, mint azelőtt az este előtt.

-         Igen! Akkor holnap érted megyek fél hétre. Jó úgy neked?

-         Persze – bólintottam -, de nekem most mennem kell, mert mindjárt kezdődik a koncert. Szia.

-         Bye – köszönt el ő is. Majd az aréna felé vettem az irányt.

Mikor odaértem már csak én nem voltam kész. Mindenki felöltözött és csak a sminkre vártak. Gyorsan én is magamra öltöttem a fellépő ruhámat – ami egy egyszerű fehér topból, sötét színű farmerből, fekete-fehér sálból és egy converse cipőből állt – és siettem is a frizuraigazításra. Még 15 perc volt a koncert kezdetéig, valamiért nagyon izgultam, pedig eddig csak a legelső fellépésem előtt voltam lámpalázas… nem tudom mi ütött belém.

Koncertnek szépen lassan vége lett, az egész közönség őrjöngött, nem csoda a One Direction lépett fel. A koncert után még a fiúk kiosztottak egy-két autogramot, aztán elmentek lezuhanyozni és úgy döntöttek, hogy betérnek egy bárba.  Én nem mentem velük, helyette elindultam a szállodába gyalog, nem volt annyira messze, csak az eső ne esett volna.

Esőben sétálgattam esernyő és minden más nélkül, ami megvédene az esőtől. Mióta Londonba élek nem bírom megszokni, soha nem rajongtam az esőért, de most valahogy jó érzés volt bőrig ázni. Sokat gondolkodtam az alatt a negyed óra alatt, amíg elértem a hotelig. Miért vagyok ennyire szerencsétlen, hogy két ennyire helyes pasihoz volt szerencsém és mindkettőt elveszítettem. Persze, tudom Marvin újrakezdené, de én már Zayn-t szeretem. Ő viszont, beszélni se akar velem.. az elmúlt pár hétben kétszer vagy háromszor beszéltünk, de akkor is csak a munkáról, semmi másról.

Amikor visszaértem a Petit is ott találtam, rohant hozzám és azt kérdezgette, hogy minden rendben van-e.

-         Igen, minden rendben van, csak gyalog jöttem vissza és nem volt esernyőm – magyarázkodtam neki, de tudom felesleges volt. 6 éves korom óta ismer, őt nem tudom átverni. Tudja, hogy csak gondolkodni akartam.

-         Nekem csak az igazat mondjad – nézett rám komolyan.

-         Jól van, legyen. A koncert előtt találkoztam Marvinnal és megbeszéltük, hogy barátok maradunk és holnap barátként elmegyünk vacsorázni. De nem csak ez zavar, ott van Zayn is akit még mindig szeretek, de őt nem érdeklem már.

-         Ez nem igaz, még mindig szeret, csak nagyon megbántottad – majd nyomott egy puszit az arcomra és elindult a fürdő fele, ott meg engedte a kádba a vizet és intett, hogy mehetek. Ezután kiment a szobából. Magamnak odasúgtam, hogy „TUDOM”!!

Elmentem lefürödtem, majd beburkolóztam az ágyba és elaludtam.

Reggel arra ébredtem, hogy a Peti ébresztget.

-         Álomszuszékom! Kelj fel, mert nehéz estéd lesz… tudod Marvinnal vacsorázol! De előtte szerintem el kéne mennünk fagyizni. Mit szólsz hozzá?

-         Rendben, ez jó ötlet, de adj fél órát, hogy rendbe szedjem magam. Okéé?

-         Persze. Akkor gyere a szobámba, ha kész vagy – mondta, majd ott hagyott. Felhívtam a szobapincért, hogy hozzon egy jó erős kávét, majd elkezdtem készülődni. Ahogy mondtam fél óra kellett, így indultam is a barátomhoz. Gyalog mentünk fagyizni, majd a parkban leültünk egy padra és ott ettük meg a hideg édességet.

-         Tudod, mostanában hiányoznak azok az őszinte beszélgetések, amik régen voltak köztünk – mondta a Peti, és tudtam, hogy igaza van, az elmúlt jó pár hónapban egyikünknek se volt sok ideje.

-         Okéé, akkor most bepótoljuk. Peti imádlak, mint mindig. A tesóm vagy, mindig megvédtél és féltettél, tegnap nagyon hálás voltam neked, hogy nem hagytad annyiban a dolgot, hanem érdeklődtél.

-         Mindig látom rajtad, ha valami gond van. És van egy olyan érzésem, hogy most félsz.

-         Nem félek, csak izgulok. Nem tudom, hogy mi lesz Marvinnal és nem akarok újra ugyanabba a hibába beleesni. Azt mondta, hogy lehetünk csak barátok, de mi van, ha igazából nem így gondolja? – tettem fel inkább magamnak a kérdést, mint Peternek.

-         Sarah nyugi. Oké? Minden rendben lesz és, ha Marv esetleg többet akarna, akkor te egyszerre ott hagyod.

-         Rendben. Te figyelj nincs kedved paintball-ozni? – kérdeztem tőle és felugrottam a padról.

-         Most? – kérdezte meglepetten.

-         Igen. Van még egy-két óránk.

-         Hát felőlem. De a többieknek ne szóljunk? – egyezett bele.

-         De. Felhívod őket? Addig én lebeszélem a pályán.

-         Jól van – mondta és félre vonult, hogy nyugodtan tudjon telefonálni. Addig én bepötyögtem a hely telefonszámát, és már hívtam is őket.

-         Jó napot kívánok. Sarah Toth vagyok és le szeretném foglalni a pályát pár órára, ha még lehetséges.

-         Jó napot! Hát most van kint pár vendégünk, ha magukat nem zavarják mások, akkor tudnak jönni – magyarázta kedvesen a hölgy.

-         Nekünk úgy is jó. Öten mennénk összesen, egy fél óra és ott vagyunk.

-         Rendben várjuk önöket. Addig előkészítjük a felszerelést – mondta.

-         Köszönöm –válaszoltam és leraktam a telefont.

Peti is végzett a telefonálással. Azt mondta, hogy a fiúk beleegyeztek és jönnek is. Felvesznek itt minket és mehetünk.

A paintball nagyon jó volt. A pályán rajtunk kívül 5 ember volt, így velük állapodtunk meg abban, hogy egymás ellen játszunk. Két menet volt és mindkettőt mi nyertük.

A paintball után a fiúk megéheztek így betértek egy gyorsétterembe enni. Én inkább hazamentem és elkezdtem készülődni az esti vacsorára.