2012. december 8., szombat


Meghoztam a második részt:) Bár szomorú vagyok, mert egy kommentet se kaptam.. ezért a következő részt akkor hozom, ha meg van a 4 komment:D Nem kell sokat írni, elég annyi, hogy tetszett vagy nem?! Kérlek titeket ennyit tegyetek meg nekem, mert így nem tudom, hogy érdemes-e folytatni:/ Előre is köszönöm:) Jó olvasást!

2. rész: Dolgozzunk együtt!

Felmentem az iskolában lévő szobámba, ott is tartok pár ruhát, hogy ha szükség lenne rá, akkor itt is át tudjak öltözni. A fotóssal való megbeszélésre nem akartam edző ruhába menni, így valami csínosat kerestem. Soha nem szerettem a szoknyát, mert a tánc miatt a combom izmos volt és ennek következtében nem volt olyan vékony, mint a legtöbb modellé. Most is egy farmert és egy elegáns felsőt választottam, hozzá pedig magas sarkú cipőt.
Miután kész voltam elindultam a parkolóba a kocsim felé. Imádtam ezt az autót, még 17 évesen kaptam a szülinapomra a modellügynökségtől.
                                  
 Beszálltam az autóba pont, amikor indulni akartam megcsörrent a telefonom. Meglepődve vettem észre, hogy apu az!
-         Sziia! Miért hívtál? – tértem egyszerre a lényegre, hisz siettem.
-         Kislányom, beszélnünk kell. Fontos!
-         Oké, de mi a baj Apu? – kérdeztem meglepetten.
-         Valamit kérni szeretnék tőled…. Nem fog tetszeni, sajnálom.
-         Mond csak, bármit is mondasz biztos, hogy el fogom viselni.
-         Haza kellene utaznod pár napra! – mondta apa szomorúan, éreztem a hangján, hogy őt is zavarja ez a dolog, hisz tudja, hogy minden ide köt, és nem tudok olyan egyszerűen haza utazni.
-         De miért? Mi történt? És mikor?
-         Egy fontos dolgot szeretnénk veled mindannyian megbeszélni. Mikor tudsz jönni?
-         Legkésőbb holnap után este tudok indulni, de most egy megbeszélésre kell mennem, este felhívlak és pontosítunk. Jó?
-         Persze. Várom a hívásod kicsim, sziia.
-         Sziiia! Szeretlek.
Letettem a telefont és elindultam, már késésben voltam, de szerencsémre nem volt nagy forgalom így időben oda értem. Beértem az épületbe és egy kedves recepciós nénivel találtam szemben magam. Köszöntöttem neki, ő pedig aranyosan elmagyarázta, hogy merre keressem Leonardo irodáját. Mikor beléptem a terembe a férfi éppen telefonált, intett, hogy üljek le az asztal előtt álló székre. Helyet foglaltam, és amikor Boyer lerakta a telefont egyszerre a lényegre tértem:
-         Miért hívattál ide? – kérdeztem lelkesen.
-         Azt szeretném, ha részt vennél egy fotózáson. De nem mindennapi fotózás lenne, hisz 5 sztárral kéne együtt pózolnod… - még be se fejezte a mondatot, amikor kopogtak az ajtón – Gyere be!
-         Jó napot Boyer úr! – hallottam meg az ismerős hangot, de először nem tudtam hova tenni. Mikor megfordultam akkor láttam, hogy a 1D-s fiúk azok – Ohh és lám-lám ki van még itt!
-         Sziasztok! – köszöntem kicsit halkan, de mivel mindenki engem nézett, ezért gondolom, hogy meghallották.
-         Szóval fiúk és Sarah térjünk a lényegre. Egy magazinnak szeretnénk fotósorozatot készíteni, amiben nem csak ti fiúk, hanem egy lány is részt venne. Ő, pedig nem más lenne, mint a Sarah, de csak akkor, ha ő elvállalja – nézett rám kérdően.
-         Vállalom, de csak egy feltétellel.
-         Hallgatom, mi az? – érdeklődve pillantott rám, biztos azon gondolkodott, hogy én milyen feltételt akarok szabni.
-         Nem a rendes nevemen jelentetitek meg a képeket! – nem szerettem volna, ha a teljes nevemen ismernek meg. Ázsiában már sok helyen ismernek, és ott is ragaszkodtam hozzá, hogy ne az igazi nevemet ismerjék.
-         Természetesen a kérésednek megfelelően cselekedünk.
-         Köszönöm szépen, hálás vagyok.
-         És ez milyen fotósorozat lenne? Mit kellene tennünk? – kérdezte a csapat vezére, Liam.
-         A fotózás két részből fog állni. Az első egy teremben lesz, ami egy kicsit koszosabb és piszkosabb irányba fog terelődni, és ezt most szó szerint vegyétek. A második része, pedig a tengerparton fog készülni, fürdőruhában – miközben kimondta ezt a szót éreztem magamon a tekintetét, de erre ügyet sem vettem, mert éppen a mellettem ülő fekete hajú fiút néztem. Átfutott az agyamon, hogy vajon milyenek lehetnek a fiúk felső nélkül, elmélkedésemből egy kedves hang ébresztett fel.
-         Igen?? Mi történt? – kérdeztem, bár azt se tudtam, hogy ki szólt hozzám.
-         Minden rendben? Mert neked beszélünk, és ide sem figyelsz – mondta Leonardo barátságosan.
-         Persze, csak elgondolkodtam. És mikor lesz a fotózás?
-         Hétvégén. Akkor mindannyian ráértek?
-         Mi igen!! – vágták rá mind az öten egyszerre.
-         Én még nem tudom, de majd úgy intézem. Mindenképp ott leszek.
-         Ennek örülök, akkor azt hiszem mindent megbeszéltünk. Szombaton találkozunk – mondta, miközben burkoltan, de jelezte, hogy menjünk.
Elindultam kifele a fiúk pedig ott jöttek mellettem, éreztem, hogy mondani akarnak valamit, de még se szóltak. Egyszer csak megszólalt a telefonom, Marvin volt az.
-         Sziia Marvin!! – köszöntem lelkesen, bár régen volt köztünk valami én már csak barátként tekintek rá.
-         Szia kedves. Beszélhetünk?
-         Persze, de ugye nem rossz dolog? – reménykedtem, hogy nem az lesz, mert apu ma már megijesztett, és nekem annyi elég volt.
-         Nem, dehogyis. Találkozunk?
-         Ööö, igen. Hol és mikor? –kérdeztem kíváncsian, már régen találkoztunk és vártam, hogy újra láthassam.
-         Mondjuk ma és nem tudom, mire tudsz ide jönni? Ja és az ide az a lakásom.
-         Hát szerintem egy fél óra és ott vagyok. Az úgy jó?
-         Persze várlak. Puszi! – mondta aranyosan és éreztem azt a kaján vigyorát, amit mindig megcsillogtat.
Már éppen kiértünk az épületből, amikor Louis megszólalt.
-         Hát, pedig meg szerettünk volna hívni egy kávéra, de ha jól hallom, akkor programod van.
-         Igen, de szerintem a fotózás alatt meg tudunk inni több kávét is – mondtam gúnyosan, majd beszálltam a kocsiba és elhajtottam. Indultam Marv felé, aki csak rám várt. Eldöntötte, hogy komolyan fogok vele beszélni kettőnkről. 

8 megjegyzés:

  1. sztem nagyon jó
    nekem tetszett

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kommentedet és örülök, hogy tetszett:)) Remélem továbbra is olvasni fogod:D
      Puszii Szandraa.

      Törlés
  2. Azt hiszem, én vagyok az akinek a hatására belekezdtél a blogba, pont ezért én bíztatlak, folytasd! Ha másért nem, az én kedvemért. Szeretem a sztorid, bár írhatnál gyakrabban is részeket, de ezt már tegnap megbeszéltük. Sok sikert! Puszi Nina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Niki:))♥ Jajj nagyon köszönöm mindent:) Annyira hálás vagyok neked:D És igyekszem gyakrabban hozni a részeket, ígérem:))
      Puszii Szandraa.

      Törlés
  3. Nekem nagyon tetszik. Ez az egyik legjobb blog, amit olvastam. Várom a következő részt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziia! Annamari nagyon köszönöm, hogy írtál:) Nagyon jó ezt hallani, hogy ennyire tetszik:d Régóta írtam magamnak ezt a blogot, de csak most vettem a fáradságot, arra, hogy írjam blogként. Féltem tőle, hogy senkinek nem fog tetszeni, de most nagyon örülök, hogy ezt hallom tőletek:DD
      Puszii Szandraa.

      Törlés
  4. szuper lett... Jöhet a kövi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziia:) Jajj nagyon köszönöm, hogy így gondolod:)) Most rakom is fel a harmadik részt:DD
      Puszii Szandraa.

      Törlés